Rázókő blog

Tombol a nyár, de az autó- és motorsport évadok fontos időszakhoz érkeznek. Ebben az évszakban általában eldől, mely versenyzők küzdhetnek a bajnoki címekért és kik azok, akiknek már csak az eljövendő évbe vetett remény ad megnyugvást. A nyár természetesen a szabadságokról is szól, de az alábbi versenysorozatok még nekifutnak egy hétvégének.

Forma-1 9. forduló – Német Nagydíj, Nürburgring

Veszélyben volt a pálya anyagi problémái miatt, veszélyben volt a múlt heti defektáradat miatt, de a Német Nagydíj kitörölhetetlen nyom maradt a Forma-1 versenynaptárában. Bár reménytelennek tűnt, hogy pár nap alatt megoldás születik a Silverstone-ban látott gumiproblémákra, a csapatok és az FIA ritkán látott összefogásának köszönhetően végül úgy tűnik, a versenyzésre koncentrálva állhatnak majd fel a pilóták a legendás pálya rajtrácsára. A Pirelli változtatott a gumikon, az FIA megtiltotta az oldalak felcserélését, a csapatok pedig végre belátták a nyilvánvalót: gumiteszt kell. A július 17. és 19. közti fiatal pilóták tesztjét az abroncsok próbájára változtatták. Pikáns adalék, hogy így a Mercedesre a bíróság helyett társai mondták ki a súlyos ítéletet, mert a német istálló így már egy fontos tesztlehetőséget kell, hogy kihagyjon. Ami a világbajnoki küzdelmeket illeti: Sebastian Vettel előnye a britanniai kiesésével 21 pontra csökkent Fernando Alonsohoz képest, épp akkor, mikor a „júliusi átok” újra lesújtani készül a címvédőre. Vettel az év 7. havában még nem nyert nagydíjat, de ez aligha ijeszti meg a hazai hétvégéjére készülő németet.

FIA GT 3. forduló – Zandvoort, Hollandia

Több mint két hónap szünet után folytatódik az FIA GT Sorozat, melynek szereplői nem henyéléssel töltötték a zolderi hétvége óta eltelt időt. Más nemzetközi GT bajnokságokban való részvétel mellett a Le Mans-i 24 óráson is rajthoz álltak, és épphogy kifújták magukat a múlt heti francia Blancpain enduransz verseny óta. A bajnokságot a WRT Audi Ortelli/Vanthoor párosa vezeti, legközelebbi üldözőik, a Kox/Rosina duó a Reiter csapat visszalépése miatt nem indulnak Zandvoortban. Érdemes lesz figyelni a Gravity Charouz csapatra is, a Buhk/Day páros a dupla nogarói dobogó után egy kiesés miatt került hátrányba, de a tengerparti holland pályán másodikként végeztek az első gyakorláson. Adós a jó eredményekkel a nyitófutamot megnyerő Loeb/Parente csapat is, a kilencszeres rali világbajnok franciát vagy saját, vagy versenyzőtársa hibája hátráltatta. A belga dupla nullás hétvége miatt a Sebastien Loeb Racing Parisy/Zuber, elvileg gyengébb versenyzőpárosa is hat ponttal megelőzi a neves duót.

ALMS 4. forduló – Lime Rock Park, Lakeville, Connecticut

Az enduransz sport szerelmeseinek szeme sem marad szárazon a hétvégén. Az Amerikai Le Mans Széria legrövidebb pályája következik, a Lime Rock Park, mely nevezetes a zsúfoltságáról. Rövidsége miatt a prototípus és GT autók a többi versenypályához képest gyakrabban találkoznak egymással, hajmeresztő jeleneteket produkálva. Idén sem várható ez másképp, de a forgalom mellett a türelem fontossága is változatlan. A P1 képviselete továbbra is tartja magát a történelmi mélyponton, a pontversenyt vezető Muscle Milk Pickett Racing mellett az eddig pont nélküli Dyson Racing és a DeltaWing visszatérő autója kap piros matricát. A P2 és a PC kategóriák összesen 11 autót tesznek ki, ami nem mondható őrületesnek, mégsem lesz egysíkú a 2 óra 45 perces futam. Az örök hangulatfelelős GT kocsik biztosan emlékezetessé teszik a 33 indulót számláló negyedik fordulót.

IndyCar 11. forduló – Pocono Raceway, Long Pond, Pennsylvania

Utolsó nyári rohamát kezdi az IndyCar sorozat, a pennsylvaniai és a jövő heti torontói versenyek után ugyanis három hetes szünetekkel tűzdelt szakasza következik a bajnokságnak. A kissé logikátlan elrendezésű versenynaptárban mindenesetre egy régóta várt esemény következik, 1989 óta ugyanis először rendez a sorozat futamot a „Tricky Triangle” becenevű oválon. A 400 mérföldes verseny a Pocono Raceway-en ráadásul az IndyCar Triple Crown szerves részét képezi Indianapolis és Fontana mellett. 1 millió dollárral gazdagodik az a versenyző, aki egy éven belül mindhárom versenyt meg tudja nyerni. Tony Kanaan, az Indy 500 győztese így egy új motivációs faktorral lép pályára, de az idei győztesek széles palettáját látva a brazilnak komoly fejtörést fog okozni, hogy megtalálja igazi riválisát. 10 futamon 7 különböző győztes született, a bajnokságban így egyértelműen kiemelkedik az a két versenyző, akik győzelmen túl következetes teljesítményt nyújtottak, legalábbis társaikhoz képest. Helio Castroneves 9 ponttal vezeti a bajnokságot a címvédő Ryan Hunter-Reay előtt, míg a legtöbb – három – győzelmet számláló James Hinchcliffe négy, számára borzasztó hétvége miatt 66 pontos hátrányt szenvedett. A 2013-as IndyCar szezon persze még csak a felénél tart, az eddigieket látva pedig butaság lenne bárkit is leírni.

NASCAR Sprint Cup 18. forduló – Daytona, Florida

Idén harmadik alkalommal látogat superspeedway-re a NASCAR top divíziójának mezőnye. Daytona természetesen más arcát mutatja nyáron, a magas páratartalom és a nagy hőség még éjszaka is rátelepedik a 2,5 mérföldes floridai oválpályára. Az ötszörös bajnok, Jimmie Johnson érkezik meg listavezetőként a februári szezonnyitó helyszínére, de ha valahol, Daytonában könnyedén elveszítheti előnyét. A szűkítő lemezt igénylő superspeedway-ek végeredménye általában egy sorsoláséhoz hasonlít, így az elmúlt hétvégéken értékes pontokat veszítő Brad Keselowski is visszakerülhet a legjobb tízbe, ha ügyesen halászik majd a vélhetően sűrű zavarosban.

V8 Supercars 7. forduló – Townsville, Queensland

Látványos utcai helyszínre érkezik az ausztrál túraautó-bajnokság, a V8 Supercars. A szezon eleji kavalkádnak a címvédő Jamie Whincup vetett véget, aki a 4. forduló óta lefutott 10 versenyből mindössze négyet nem tudott megnyerni. Kényelmesnek mondható, 159 pontos előnnyel viseltetik csapattársa, Craig Lowndes irányában, a harmadik Will Davisonnál pedig már 275 egységgel többet számlál. (A pontozás hétvégenként változik, a kétversenyes fordulókon 150 pontot kap egy futam győztese, a háromversenyeseken 100, a négyfutamosokon 75 pont jár a diadalmaskodónak. Az enduransz versenyek magasabb díjazásúak, a sandowni 500 km-eset megnyerő 200, az 1000 km-es bathursti futam elsője 300 pontot kap.) Utcai pálya ide, vagy oda, Jamie Whincupot nehéz lesz megállítani, hogy egy újabb nagy lépést tegyen ötödik bajnoki címe felé.

Brit Superbike 5. forduló – Snetterton, Anglia

Skóciából tér vissza Angliába a Brit Superbike Bajnokság. A címvédő Shane „Shakey” Byrne az eddig lezajlott nyolc futamból hatot megnyert, közvetlen riválisa, az ausztrál Josh Brookes pedig már 30 pontos deficitet könyvelhet el. Shakey tavaly egyetlen dobogós hellyel térhetett haza Snettertonból, idén bizonyára folytatná őrületes, győzelmekkel tűzdelt évadát az egykori katonai reptéren.

A portói hétvégével búcsút intett az öreg kontinensnek a Túraautó Világbajnokság. Öt forduló alatt még 10 futamot rendeznek, majd november közepén, a hagyományoknak megfelelően Makaóban ér véget szezon. A Chevrolet távozásával nem hagyott maga mögött hatalmi űrt, a 2012 végéig gyári támogatásukat élvező RML autók a papírformának megfelelően dominálnak. 2013 mégsem fullad unalomba, Muller mögött ugyanis rendkívül változatos az erősorrend. A WTCC hátrahagyja Európát, ennek apropóján vessünk néhány pillantást a legfontosabb szereplők eddigi teljesítményére.

Yvan Muller 122 pontos előnnyel érkezik meg augusztusban Argentínába. A hátralévő 10 versenyen még 125 pont zsebelhető be, illetőleg 25 pont az időmérő edzéseken. Összesen tehát 150 pontot szerezhet az, aki minden Q2-t és minden futamot megnyer. A feltételezés eleve abszurd, de ha megfeszülne, Muller talán még képes is lehetne rá. Előnyének tudatában oka azonban nincs rá, és a tavalyi, kissé forrófejű habitusát hátrahagyva idén gyakorlatilag hiba nélkül versenyez. A háromszoros világbajnokot nem kedvelők persze megpróbálhatják kicsinyíteni az érdemeit, mondván, a legerősebb autóban ül, de ekkor adja magát a kérdés: miért nem képes ugyanarra a csapattárs, Tom Chilton? Miért nem képes ugyanarra a szintén Chevy kormányt tekergető James Nash, vagy Alex MacDowall? Yvan Muller magasan kiemelkedik a mezőnyből nemcsak autója, hanem versenyzői kvalitásai okán is. Könnyen lehet, hogy Argentínában a világbajnokság nemcsak egy új pályát, hanem egy rekorder világbajnokot is avat…

Ha márciusban valaki azt mondta volna Michel Nykjaernek, hogy június végén a világbajnoki tabella második helyén fog tanyázni, valószínűleg megkérdezte volna, hol kell aláírni. A dán egy év szünet után (tavaly csak Curitibában indult) a 2011-ben skandináv túraautó-bajnoki címet nyert NIKA Racing Chevy-jével tért vissza a nemzetközi porondra, mely hallatlanul sikeresek bizonyult. Marrakeshben, Salzburgban és Moszkvában elsőként látta meg a kockás zászlót a szimpatikus dán, nem mellesleg csapata első sikereit is elkönyvelve. A NIKA Racing az újonc évében robbantó csapatok egyik iskolapéldája lehet, és ki tudja, hol áll meg a győzelmi számláló.

Reménytelen vállalkozásnak indult, de helytálló címvédő idénye lett Robert Huffnak, aki szintén egy ismeretlen terepre merészkedő istállónál talált helyet. Az utolsó GT1-es világbajnoki címet elhódító All-Inkl.com Münnich Motorsport egyáltalán nem jött zavarba a váltástól, és olyan profizmussal vág neki minden versenyhétvégének, mintha mindig is a túraautózásban lett volna otthon. A német kiscsapat a NIKA Racinghez hasonlóan bámulatos debütáló évet produkál, és csak a gyengébb technikát hibáztathatják, hogy nem nyertek egynél több versenyt. Huff hungaroringi diadala váratlan volt, de a csapat profizmusa mellett a Seatban itt-ott előbukkanó potenciálról is árulkodik.
Marc Basseng látványosan kezdte az évet Monzában, de kissé beleszürkült a mezőnybe Marokkó után. Portóban ismét villogtatta oroszlánkörmeit, amire szüksége van a továbbiakban is, ha bizonyítani akarja, hogy Huff esetleges távozása esetén is készen áll, hogy a hátára vegye a csapatot.

Tizennégy versenyből mindössze egyszer állt a Honda egyik versenyzője a dobogó legmagasabb fokán. A gyári Honda produkciója igencsak felemásnak mondható, dacára annak, hogy ők is első évüket tapossák a Civic-kel. Monzában Gabriele Tarquini pódiumra léphetett, de fejlődést sürgetett, melyről az évadnyitó óta csak a szlovákiai győzelem tett tanúbizonyságot. A gyári autók eredményességét vagy baleset, vagy technikai problémák, vagy tempóhiány hátráltatja. A 2009-es világbajnok olasz tavaly, az év ezen szakaszán nagyjából hasonló mérleggel kezdte nyári pihenőjét, pedig akkor a Sunred privát Seatját terelgette.
Tarquininél is lesújtóbb európai szezont hagy maga mögött Tiago Monteiro, akit csak egyszer szólítottak a dobogóra. A gyári csapat éve persze inkább tekinthető átmenetinek, de egy világbajnoki reményeket tápláló gárdának kellemetlen, ha elmaradnak az előzetes elvárásoktól.

Még inkább arcpirító Tarquiniék küszködése a Zengő Motorsport eredményei láttán. Az elvileg „fiókcsapat” státuszban lévő magyar istálló az utolsó európai hétvégéken rendszeresen a gyári oroszlánok bajszát huzigálta. Michelisz Norbert négyszer állhatott dobogóra, és ha nem sújtott le rá a technika ördöge, megbízhatóan a pontszerzők között végzett. Portóban a narancs-fekete Honda versenye a falban ért véget, és fennállt a veszély, hogy az elhúzódó javítás miatt Argentínában nem lehet ott a magyar csapat. A gyári partnerség hathatós közreműködése azonban megszüntette az alkatrészhiány problémáját, így a Zengő Honda is vízre szállhat.

Nem csak a Hondát nem fogadta kegyeibe Fortuna, a Ladának is szüksége van már egy jó adag szerencsére. Portóban James Thompson végre mindkét versenyen megmutathatta, mire képes az autó, ha nem öklelik fel. A két hatodik hely első látásra talán nem tűnik túl meggyőzőnek, de a nyers erőt tekintve egyáltalán nem kell szégyenkeznie az orosz márkának. A problémamentes hétvégék úgy kellenek nekik, mint egy falat kenyér, és ha ez végre megadatik, a konstans fejlődés útjára léphet a Lada.

Pepe Oriola tavaly óriási csatában bukta el Michelisz Norbival szemben a privát bajnoki címet. Ma már nincs oka a csalódottságra a fiatal spanyol versenyzőnek, hisz Marokkóban győzni tudott a Seattal, Portóra pedig megszerezte Alain Menu hónapok óta „porosodó” autóját, mellyel két negyedik helyet szerzett. Bár a dobogóról lemaradt, gondoskodott az emlékezetes első Chevy-s szerepléséről, mikor visszaverte Yvan Muller támadásait. Talán csak a tőke segítette a spanyolt a tavalyi gyári Chevrolet-be, de biztosak lehetünk benne, hogy a hátralévő versenyeken Oriola bizonyítani fogja, hogy a képességeivel is rászolgált a versenyképes autóra.

Ha sikerül a privát csapatoknak megegyezni az FIA-val, a jövőre bevezetésre kerülő új szabályok ellenére sem kopik ki a BMW a világbajnokságból. A bajor márka csapatai jószerével csak szenvednek 2013-ban, bár Tom Coronel Szlovákiában még egy ilyen kétségbeejtő szezonban is győzelemre tudta vinni az öregecske, alig fejlesztett BMW-t. Kivétel erősíti a szabályt, mondhatnánk, és nem is lőnénk mellé. Coronel rendszeres pontszerző hadjárata mellett a többi versenyző mélyre süllyedt a tabellán. Stefano D’Aste Michelisz Norbi tavalyi, privát bajnok autójával két nyolcadik helyet tud felmutatni, mint legjobb eredményt. Darryl O’Young, Fredy Barth, Franz Engstler és Charles Ng is általában akkor jelenik meg a képernyőn, mikor épp összekoccannak valakivel. Mehdi Bennani nyújtja Coronel után a legtöbbet, de a kis szerencsével és ügyességgel gyűjtött pontszerző helyek sem szépítik meg az egykor világbajnoki címet nyert márka agóniáját.

Öt forduló, 10 verseny. Argentína után az Egyesült Államok, majd Japán, Kína és az évadzáró Makaó következik. A Túraautó Világbajnokság szereplőinek lesz ideje feldolgozni, elemezni az öreg kontinensen történteket. Lesz bajnokavatás a nyáron? Megtalálja a helyes irányt a Honda és a Lada? Nyer még idén versenyt a Seat? Feltámad poraiból a BMW? Kérdések, melyekre az előttünk álló hónapokban kapunk választ.

Kritikus ponthoz érkezett a Forma-1, évadának nyolcadik állomásán, Silverstone-ban. Az 52 körös verseny lefolyása során összesen négy bal hátsó defektet láttunk, melyek a versenyt vezető Lewis Hamiltont, Felipe Massát, Jean-Eric Vergne-t és Sergio Perezt sújtották. A 2013-as szezon már a kezdete óta a Pirelli kezelhetetlennek bélyegzett gumijairól szól, de 11 versennyel a szezon vége előtt úgy tűnik, tetőpontjához érkezik a három hónapja tartó tragikomédia.

Silverstone-ban ugyanis a 2005-ös hírhedt hatautós indianapolisi futam óta először tapasztalhatták a versenyzők, milyen az, amikor a kocsi négy időzített bombán gurul. A leintés után a hisztéria hulláma söpört végig a paddockon, a versenyzők az FIA-t és a Pirellit ostromolták, miközben a gumiszállító elmondása szerint értetlenül áll a probléma előtt. Tény, hogy a Kanada óta alkalmazott, és az addigi futófelület leválást orvosolni próbáló új ragasztási eljárás jól vizsgázott a híresen gumigyilkos Gilles Villeneuve pályán, Nagy-Britanniában viszont a gumikopás eddig nem látott, veszélyes fordulatot vett. Charlie Whiting versenyigazgató a futam után bevallotta, az első három defekt láttán "ennyire" volt attól, hogy leállítsa a versenyt. Az FIA válságtanácskozást hívott össze szerdára, de a helyzet gyors megoldásának gátat vet a vészesen közelgő, már a hétvégén megrendezésre kerülő Német Nagydíj. Jean Todt, az FIA elnöke a kaotikus brit futam után higgadt válságkezelésre intette a szereplőket, de a testi épségükért aggódó versenyzőktől az FIA legfelsőbb köréig mindenki számára egyértelmű, hogy a nürburgringi hétvége előtt képtelenség hatékony megoldást találni. A dolgok jelen állása szerint tehát a Pirelli kezéből teljesen kicsúszott az irányítás, és a vasárnap rajtrácsra felsorakozó 22 versenyzőnek ismét pengeélen kell táncolnia, és remélni, hogy az nem robbantja szét a P Zerokat.

Mint minden rendkívüli helyzetnél, a mostaninál is felmerül a felelősség kérdése. Sokan kiáltják ki a Pirellit bűnbaknak, de észre kell vennünk, mekkora csapdába került a gumiszállító. (Vigyázat: az itt kezdődő erősen szubjektív elemek egyeseknél vérnyomás emelkedést, szapora légzést, hajhullást eredményezhetnek. Kérem, aki nem bírja a szubjektivitást, ne olvasson tovább! Az író az esetlegesen okozott károkért felelősséget nem vállal!) A csapatok az egykiállásos, vonatozásba szürkülő versenyek megszüntetéséért kértek és kérnek az olasz gumigyártól rövid élettartamú abroncsokat, viszont a költségek visszaszorítása érdekében lemondanak arról, hogy megfelelő mennyiségben teszteljék őket. A Pirellinek így 2011-es beszállása óta a sötétben kell tapogatóznia, mert csak a versenyhétvégéken tudja meg, az általa teszt nélkül összeállított keverékek hogyan viselkednek a 11 csapat 22 féle autóján. Természetesen egyes autók és versenyzők jól, mások kevésbé tudnak bánni az általuk is kevéssé ismert gumikkal. 2011-ben és 2012-ben az istállók a szezon előrehaladtával megfejtették az abroncsok fortélyait, de a 2013-as keverékeknél épp fordítva zajlik a helyzet. A csapatok által 2012 végén még helyeselt változtatások teszt nélküli eredménye a bahreini és barcelonai futófelület leválások. Miután a Pirelli látta, hogy nagyon rossz irányba haladnak a dolgok, teljesen új specifikációjú gumikat szeretett volna Kanadára elkészíteni, de a P Zerokat kímélő autókkal versenyző istállók és az FIA megvétózták ezt a változtatást. A javítás igényével így új ragasztási eljárást vetettek be, és a történet idővonala itt érkezik el a Brit Nagydíjhoz.

Tehát: azok a csapatok kritizálják a gumigyártót az esetenként túl gyorsan kopó abroncsokért, akik maguk döntöttek úgy, hogy nem fogják azokat külön tesztelni, miközben elvárják, hogy a Pirelli bejáratás nélkül rájöjjön az egyszerre mindenkinél jól működő, rövid élettartamú, de mégis hatékony versenygumi titkára, mígnem az egyik csapat, megszegve az általa korábban támogatott teszttilalmat, ezer kilométeres ismerkedést bonyolít le az abroncsokkal. Lám, a Mercedes a teszt óta két versenyt is nyert... Remélem érezhető, mennyire faramuci helyzetbe hozta magát a Forma-1, most pedig próbál kitalálni az általa megépített labirintusból, miközben Minótaurosz habzó szájjal lohol a nyomában.

Hogy mi várható a Német Nagydíjon, annak csak az Ég a megmondhatója. Néhányan bojkottot helyeztek kilátásba, de az a Concorde Egyezmény súlyos megsértésének bizonyulna és a FOM által foganatosított szankciókat vonna maga után. Nürburgring után három hét szünet következik, melyben előreláthatóan a gumikérdés megoldása kerül előtérbe. Adrian Newey a verseny után kikelt a "szűk látókörű" csapatok ellen, akik nem vették figyelembe a Silverstone előtti aggályokat, de a Lotus csapatfőnöke, Eric Boullier figyelmeztetett, a versenyzők biztonsága náluk is mindennél előbbre való. A gumik körül kialakult jelenlegi helyzet évek óta tartó események láncolata, és jól példázza, milyen veszélyeket rejt magában, ha a csapatok saját érdekeiket hangoztatva nem tudnak megegyezésre jutni egy ilyen fontos, biztonságot is érintő kérdésben. A következő napok összekovácsolhatják őket egy időre, de a defektek Damoklész kardjaként lebegnek majd a Nürburgring felett.

Rég nem látott dráma zajlott a Le Mans-i 24 órás verseny színpadán, a 13 km hosszú Circuit de la Sarthe-on. A kilencven éves legendás autóversenyen számos rekord megdőlt, de az autósport ünnepét tragédia árnyékolta be. Allan Simonsen, a 95-ös rajtszámú Aston Martin dán versenyzője tíz perccel a rajt után szenvedett végzetes kimenetelű balesetet, mikor autójával a pálya közúti szakaszára vezető Tertre Rouge kanyar szalagkorlátjának ütközött. Az Enduransz Világbajnokságban az LMGTE Am kategória egyéni pontversenyében élen álló pilóta az orvosi központban vesztette életét. Az Aston Martin Racing a Simonsen család kifejezett kérésére folytatta a 24 órást, ahogy a többi induló is, dacára a szörnyű lelki tehernek. Mert a show-nak folytatódnia kell...

LMP1

Az elmúlt tizennégy Le Mans-i 24 órásból immár tizenkettőn állhatott az Audi egyik triója a dobogó legmagasabb fokán. Tom Kristensen kilencedik győzelmét aratta a patinás viadalon, új rekordot állítva fel. Mint minden le mans-i győzelemhez, ehhez is szükségeltetett két remek versenyzőtárs, a harmadszor diadalmaskodó Allan McNish és az első sikerét jegyző Loic Duval. A 2-es csapat elsősége azután tűnt biztosnak, hogy a címvédő kontingens hat óra után szenzorproblémák miatt a garázsba kényszerült. A Lotterer/Fässler/Treluyer hármas féltáv előtt, 11 kör hátrányban a kategória utolsó helyéről folytatta a versenyt, majd a leintésig fantasztikus tempót futva ötödikként haladt át a célvonalon. Ne feledjük, a 24 órás az Enduransz-vb harmadik állomásaként került megrendezésre, ráadásul dupla pontozással, így a tabellát eddig vezető 1-es csapat értékes pontokat mentett. A 3-as triót sem ölelte a keblére a szerencse, a Gene/Jarvis/di Grassi csapat defekt miatt állt a kívántnál hosszabb ideig a boxban. A pódium legalsó fokára állhattak fel, miután a verseny végéig üldözték a 8-as Toyotát.

A japán gyár autói a rajt utáni szemerkélő esőben gyorsan előretörtek, de a gyengülő, majd csak időnként eleredő csapadékban a négykarikás ellenfél hamar látótávolságon kívül került. Első teljes világbajnoki évükben egy második és egy negyedik helyet harcoltak ki, a Davidson/Sarrazin/Buemi trió állhatott fel a dobogóra, míg arról épp lemaradt a 7-es rajtszámú Wurz/Lapierre/Nakajima csapat. Bár a győzelemre reális esélyük nem volt, a Toyoták versenyképessége a kevés tapasztalat dacára meggyőzőnek mondható. A kék-fehéreket ráadásul komolyabb technikai zűr sem sújtotta.

A privátok a megszokott légüres térben autóztak, mígnem csak egy csapat maradt "talpon". A 12-es Rebellion (Prost/Jani/Heidfeld) technikai problémák, a 13-as (Beche/Belicchi/Cheng) baleset miatt nem tudott a nem hivatalos privát győzelemért versenyezni. Ezzel a Strakka Racing Leventis/Kane/Watts hármasa lett a legjobb nem gyári csapat.

Utoljára küzdött az Audi egy ellenfél gárdával: jövőre a Porsche visszatér a legnagyobb géposztályba. A németek a napokban jelentették be, hogy Timo Bernhard és Romain Dumas mellé a Rebellionnál 2010 óta versenyző Neel Jani csatlakozik. Ez egyben azt is jelenti, hogy a gyár még három versenyző megnevezésével adós.

FRISS: Már csak kettővel, csütörtök reggeli hír, hogy Mark Webber 2014-től a Porsche csapatát erősíti.

LMP2

Rekordszámú, 22 autó képviselte a prototípusok másodosztályát. Egyértelmű esélyes nélkül izgalmasnak ígérkezett a kategória versenye, mégis, fölényes győzelem született. A reggeli órákban a Greaves Motorsport egy boxkiállás után vesztette el a vezetést az OAK Racinggel szemben, mely kettős győzelmet aratott a P2-ben. A 35-ös rajtszámú Baguette/Plowman/Gonzalez trió egy kört vert a testvérautóra, karrierjük legnagyobb sikerét aratva. Martin Plowman ráadásul bekerült azon illusztris társaságba, melynek tagjai életük első le mans-i versenyén diadalmaskodni tudtak. Az erős P2-es mezőny már csak azért is örvendetes, mert az európai és az augusztus 4-én induló ázsiai bajnokságnak is ez a géposztály adja a magját.

LMGTE Pro és Am

Ha akarta, sem tudta volna 2014-es P1-es visszatérését jobban megalapozni a Porsche. A németek mind a Pro, mind az Am kategória első helyét bezsákolták, előbbiben ráadásul kettős győzelmet aratva a gyári támogatású Manthey Racing istállóval. A Lieb/Lietz/Dumas hármas így győzelemmel mutathatta be Le Mans-ban az új 911-et. Minden igyekezete ellenére sem sikerült pozitív élményt gyűjtenie a 24 óra alatt az Aston Martinnak a márka 100 éves fennállásának évfordulóján. Allan Simonsen tragikus balesete után az alakulat egy győzelemmel szeretett volna méltó emléket állítani elhunyt versenyzőjének. A brit istálló jó úton haladt a diadal felé, mikor öt órával a cél előtt Frederic Makowiecki a Mulsanne egyenes második lassítója után szalagkorlátnak csapta az autót. Győzelemre esélyes triójuk így is maradt, de a Turner/Dumbreck/Mücke csapatot a Manthey Porschék maguk mögé utasították.

Nem sikerült a szép búcsú a Corvette C6.R-nek. A kultikus sárga autók egy percig sem tudtak a dobogóért küzdeni, sőt, műszaki problémák gyötörték őket utolsó le mans-i fellépésükön. A Viper sem brillírozott, igaz, ők visszatérésük alkalmából mindössze a célbaérést tűzték ki maguk elé, melyet sikerrel végre is hajtottak.

Az amatőrök között az IMSA Performance Matmut a Narac/Bourret/Vernay felállással ért el diadalt, megelőzve az AF Corse gárda két Ferrariját. Az olasz csapat a profik között ezúttal nem tudott labdába rúgni a boppolás (Balance of Performance) miatt, az újonnan igazolt Matteo Malucelli pedig inkább az OAK Racing úrvezetőinek autójával történt boxutcai koccanással hívta fel magára a figyelmet, igaz, a legyengített autó nem adott jó táptalajt képességeinek kibontakozására.

Le Mans mindig tartogat számunkra meglepetéseket. Minden 24 órás a Circuit de la Sarthe-on gazdag drámai eseményekben. Idén a legendás verseny 16 év után mutatta meg újra árnyoldalát. Allan Simonsen elvesztése nemcsak az Aston Martinnak fájdalmas. Egy kiváló versenyzővel lett szegényebb az autósport világa.

A világ GT és enduransz bajnokságainak legjobbjai gyűltek össze a 90 éves Le Mans-i 24 órás erejéig. Ami a továbbiakat illeti: az Enduransz Világbajnokság szeptember 1-jén folytatódik Interlagosban, de a 24 órás mezőnyének nagyja még nyáron több ízben autóba ül. A Grand-Am és a Blancpain Endurance Series küldöttei pihennek a legkevesebbet, mindketten már a hétvégén volán mögé pattannak. Előbbiek Watkins Glenben egy 6 órás versenyre, utóbbiak a Paul Ricard-on gyűlnek össze egy három órásra. Az Európai Le Mans Sorozat július 20-án a Red Bull Ringen folytatódik, az amerikai egy nappal később Kanadában. Fontos történés az enduranszsport szempontjából a 2009 után felélesztett ázsiai sorozat, amely egy új dél-koreai pályán nyit egy három órással, augusztus 4-én. Mi több, már csak négy hetet kell várni a következő rangos hosszútávú versenyre: július 27-én, várhatóan több mint 60 autóval rajtol el a Spa-Francorchamps-i 24 órás.

Van egy város Északnyugat-Franciaországban, a Sarthe folyó mellett, melynek lélekszáma 150 ezer. Szülővárosa II. Henrik angol királynak, Francois Fillonnak, Nicolas Sarkozy miniszterelnökének, valamint Sebastien Bourdais-nak és Jo-Wilfried Tsongának. Miért érdekes ez a város? Hisz nem egy metropolisz, nem ipari, vagy gazdasági központ. Tucatjával találunk a térképen hasonló városokat. Mégis, ez a település az autósport Dobogókője, megannyi történelmi pillanat szemtanúja, felemelőnek és tragikusnak egyaránt. Ez Le Mans, mely otthont ad a világ legpatinásabb autóversenyének, az idén 90. születésnapját ünneplő Le Mans-i 24 órásnak. Nehéz közhelyek nélkül beszélni, vagy írni a legendás versenyről, de nincs is szükség szavakra: már csak pár nap és az ikonikus óra ketyegésnek indul. 56 autó 4 kategóriára bontva készül az egy napos száguldásra a 13,6 km hosszú Circuit de la Sarthe-on, régi jó ismerősként köszöntve a Dunlop hidat, a Mulsanne egyenest, az Indianapolis kanyart és a Porsche sikánt.

LMP1

Épp tíz éve annak, hogy az Audi által megalapozott Speed 8 szenzációs győzelmet szerzett a versenyzésbe 68 év után 2001-ben visszatérő Bentley-nek. A brit márka a diadal után angolosan távozott az autósport színteréről, nem tudván, hogy az Audi fénykorát nyitotta meg. 2000 óta a német márka mindössze 2003-ban és 2009-ben nem tudta vitrinjébe helyezni a legnagyobb trófeákat. 2013 is a győzelmi menetelésükről szólhat, amennyiben a Toyota nem tud felülkerekedni eddig látott formáján. Az Enduransz Világbajnokság brit és belga versenyein a japánok meglepően gyengének mutatkoztak, és a francia forduló előtt már nem is hangzottak el diadalmámort előrevetítő nyilatkozatok. Az Audi vérprofi gárdához méltóan nem írja le a nagy ellenfelet, hisz egy 24 órás viadal számtalan meglepetést tartogathat, a Toyotának pedig van egy aduja. Az ACO ugyanis a benzines P1-es autóknak három literrel több üzemanyag felvételét engedélyezi a 24 óráson. Hogy ez a segítség milyen magasságokba repíti a TS030 Hybrideket, kérdéses, de aligha lesz a győzelemhez elegendő, ha a kék-fehérek silverstone-i, vagy spái teljesítménye köszön vissza Le Mans-ban.

LMP2

A mindössze nyolc indulót számláló P1-es mezőny ellenére sem maradunk prototípusok látványa nélkül: 22 autó szerepel a hétvégi verseny LMP2-es rajtlistáján. Kiélezett harcra számíthatunk idén is, a Pecom Racing, a Murphy Prototypes, a Level 5, a Greaves Motorsport, a Delta-ADR egyaránt győztesen kerülhet ki a kavalkádból vasárnap délután, de kiemelkedően esélyes induló híján szinte bármelyik istálló triója magasba emelheti a serleget. Ami biztos, hogy a címvédés elmarad, hisz a JRM anyagi problémák miatt nem tudta vállalni a szereplést.

LMGTE Pro és Am

Ha van kategória, amely szűnni nem akaró látványosságot kínál, az a Grand Tourer. Ferrari, Porsche, Corvette, Aston Martin és a visszatérő SRT Viper. Ezek az autócsodák lepik el a Le Mans-i aszfaltcsíkot, az őket terelgető versenyzőknek pedig ötletük sincs, hogy milyen formát ölt majd az erősorrend. A címvédő AF Corse csapatnak így szinte minden ellenfelét árgus szemmel kell figyelnie. Tavalyi győztes hármasuk feloszlott, Gianmaria Bruni és Giancarlo Fisichella mellé Matteo Malucelli érkezett, míg Toni Vilander az olasz gárda másik autóját fogja vezetni, Olivier Beretta és Kobajasi Kamui társaságában.
Az „amatőr” kategória győztesére is merész lépés lenne fogadni, de a legkevésbé kedvelt osztállyal szemben az utóbbi években látottak alapján a legkomolyabb elvárás, hogy idén ne okozzanak balesetet (2011-ben Rockenfeller, 2012-ben Davidson esett egy úrvezető miatt hatalmasat).

Mindig rengeteg a kérdőjel a Le Mans-i 24 órás kezdete előtt. 24 óra a világ egyik legnehezebb pályáján, melyet a szeszélyes égiek gyakran áztatnak esővel. Mit tartogat számunkra Le Mans a 90. évfordulóján? Szombat délután három órakor meglengetik a francia trikolort és egy hosszú nap után kiderül.

Változatos hétvégét tudhat maga mögött a Túraautó Világbajnokság, amely Oroszországban zárta le szezonjának első felét. Pályaavatás, esős időmérő, lerobbant darus kocsi, piros zászló, lökdösődések, igazi vadkeleti hangulat uralkodott a Moscow Raceway-en, amelynek első performansza felemásra sikeredett.

Új helyszín ide, vagy oda, a kimagaslóan erős technikával versenyző, kimagaslóan jó Yvan Muller nem sok kérdést hagyott számunkra az évad második felének portói kezdete előtt. Az első futamon aratott győzelmével 113 pontra hízott utcahossznyi előnye a világbajnoki tabellán még a legoptimistább szurkolóban is óhatatlanul azt a kérdést fogalmazza meg, hogy vajon melyik versenyhétvégén avatják majd a franciát négyszeres világbajnokká. Yvan Mullert lehet szeretni, nem szeretni, de képtelenség elvitatni a tényt, hogy a túraautózás mai, de talán minden korának legkiemelkedőbb versenyzője. Nem meglepő, hogy az RML Chevy nyolc év gyári támogatás után privát csapatként is a legcsillogóbb trófeákért harcol, de Mulleren kívül nincs más, aki így ki tudná autózni a Cruze-ban rejlő potenciált.

De egyáltalán kit tudnánk a francia riválisának kikiáltani? A tabella második pozíciójában versenyről versenyre új nevek bukkannak fel. Az orosz forduló után Gabriele Tarquini a háromszoros világbajnok követője, de a még csak tanulóévét töltő Honda csapat aligha tűzhet ki magának világbajnoki célokat, amíg a megfelelő versenytempóra nem tudnak rábukkanni minden pályán. Persze új csapattól nem várhatunk csodát, így a NIKA Racing sem fog labdába rúgni, hiába nyert Michel Nykjaer már három futamot (köztük a második moszkvait). A többi Chevrolet-s pilóta csetlik-botlik, az öregecske Seat teljesítménye így is a csodával ér fel, míg a BMW a horrorisztikusan gyenge szezonkezdet után magára talált, de a fejlesztés a bajoroknál is égető szükség. Ki állíthatja hát meg Yvan Mullert?

A BMW három betűjének kombinációja mögött sokkal több tartalom rejlik, mint az, hogy honnan érkeztek és mit csinálnak. A BMW név hallatán a világon mindenütt ugyanazok a gondolatok áramlanak az ember fejében. Megbízható márka, garantált minőség évtizedek óta, ráadásul egy státuszszimbólum. Nem reklámozni óhajtom a bajorokat, csupán rá akartam világítani, mekkora veszteség a WTCC-nek, és a világ többi autós versenysorozatának, hogy a versenypályákon ezen három betű felkutatásához egyre hatalmasabb nagyítóra van szükség. A BMW 2014-től kiszáll a Világbajnokságból a bevezetésre kerülő új szabályrendszer miatt, és tevékenysége lassan szinte kizárólag a német bajnokságra szűkül.

Nem vizsgázott jelesre az orosz főváros aszfaltcsíkja WTCC-s debütálásán. A versenyzők nem zárták szívükbe a ritmustalannak bélyegzett pályát, ráadásul a személyzet képzettsége és felszereltsége is hagyott bőségesen kívánnivalót maga után. Tavaly a Renault Világsorozat versenyein már ízelítőt kaphattunk az orosz pályamunkások helyzetmegoldó képességéből, és a dolgok változatlanul ebben a mederben folytak az elmúlt hétvégén is. Az angolul nem igazán tudó munkások lényegesen több időt igényeltek egy-egy bajba jutott autó eltávolítására, visszatolására, más pályákon dolgozó kollégáikhoz képest. A hétvége legbizarrabb momentuma azonban mégse nekik köszönhető: ki látott már olyat, hogy egy versenyt azért kell megállítani, mert két, baleset miatt a pálya szélén maradt autóhoz érkező darus kocsi lerobban? Az eset több szempontból is kínos: Moszkva először rendezett WTCC fordulót, amely ugye egy világbajnokság. Egy ilyen magas rangú versenyszéria megítélésének nem tesz jót az efféle incidens, pláne, hogy kb. 20 percet állt a verseny, de a kocsit így sem sikerült elvontatni a bukótérből. Ennek az lett az eredménye, hogy a pálya két igazán jó előzési pontjából az egyik teljesen ellehetetlenült a folyamatos sárga zászló hatálya miatt. Az orosz forduló mégis megmenekült a csődtől: a második verseny parázs csatákat hozott, vérbeli túraautós előzésekkel és egy-két lökdösődéssel.

Magyar szempontból abszolút sikeres volt a hétvége: Michelisz Norbi a rettenetes szabadedzések után jól használta ki az időjárási körülményeket a kvalifikáción, majd egy harmadik és egy ötödik helyezéssel kihozta a maximumot a Moszkvában gyengécske Hondából. Norbi 25 pontot szerzett vasárnap és ezzel a pontverseny hatodik helyére ugrott előre, 90 egységgel a neve mellett.

A Túraautó Világbajnokság idényének második feléhez érkezett. Az utolsó hat forduló szellősebb időközöket kapott a naptárban, de a következő fordulóra nem kell nagyon sokat várnunk. Június utolsó hétvégéjén a portugál forduló következik, a tempós utcai pályán, Portóban.

A száguldó cirkusz idei évadának ötödik versenye is ugyanazt a lemezt játszotta le, mint az azt megelőző négy nagydíjhétvége. Európába érkezve a Forma-1 magával hurcolta a rá mázsás súlyként nehezedő gumikérdést, és a Spanyol Nagydíj után olybá tűnik, hogy a Pirelli P Zero elnevezésű abroncsai alaposan földbe is döngölték a mezőny java részét.

Tudom, hogy sokan nem értenek egyet velem, de továbbra is fenntartom, hogy a királykategóriának szüksége van rövid élettartamú gumikra, hogy a stratégiai paletta szélesítésével tévénézők millióit kímélje meg egy vasárnap délutáni szunyókálástól, de ami sok, az sok. Az olasz gumigyártó átesett a ló túloldalára és épp attól tart, hogy a megbokrosodott jószág beletapos egy nagyot az arcába. Na, azt hiszem, elég a metaforákból!

Érdekes, hogy a Forma-1 szurkolói valahogy mindig elbagatellizálták a gumik kérdését. Számtalanszor hallottam, olvastam véleményeket, melyek azért ekézték a sorozatot, mert túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az abroncsoknak. Mindig hitetlenkedve álltam az ehhez hasonló megnyilvánulások előtt, hisz ez olyan, - bár nem tartom szerencsésnek a más sportágakból hozott példákat - mintha a tenisz kedvelői azon lamentálnának, hogy miért nem mindegy, hogy egy tornát kemény, salak, vagy füves borításon rendeznek. Túl profánul és vállveregetősen hangzik, de máshogy nem tudom érzékeltetni: a gumik azért voltak és lesznek mindig is fontosak, mert az autók rajtuk futnak. Megóvásuk pedig hozzátartozik nemcsak a Forma-1, hanem az egész motorsport világához. A régi szép időkben - ahogy a pesszimisták mondják - talán nem a legfontosabb összetevő volt a siker receptjéhez, de ahogy a tekintélyes Autosport magazin a múlt hónapban megírta, még a cirkusz legbálványozottabb korszakai is hagytak némi kívánnivalót maguk után.

A tankolás kötelezővé tétele előtt kulcsfontosságú volt, hogy a versenyzők jól sáfárkodjanak a tankjukban lötykölődő üzemanyaggal. Aki ügyes volt, kiállás nélkül teljesíthette a futamot. Ergó, a tövig nyomott gáz mítosza megható, de aligha volt elég egy világbajnoki címhez és ez évtizedekkel később sincs másképp.

Se nem dicsérni, se nem temetni jöttem a Pirellit. A gumigyártónak mindössze egyetlen dologra van szüksége, és Barcelona után erre már ők is rájöttek: megtalálni az arany középutat. Az arany középutat, mely a Bridgestone elnyűhetetlen gumijai és a Pirelli barcelonai horrorabroncsai között húzódik. Eme felfedezés örömére Paul Hembery sportigazgató bejelentette, a gyár boszorkánykonyhájából már módosított abroncsok kerülnek ki a június végi Brit Nagydíjra.

Hogy a P Zerok nem lesznek túlságosan is hűek a nevükhöz, annak csak örülni lehet. Vagy mégsem? A spanyol verseny után a Lotus volt az egyetlen csapat, mely hüledezve olvasta az olasz gumigyártónak címzett kritikákat. "Hol itt a gond, kérem?" - kérdezte Eric Boullier, mintha csak a szemüvege párásodott volna be a komplett verseny alatt. Kimi Räikkönen sikerében ugyanis kulcsszerepet játszik az E21 földöntúli gumikezelése és az arany-fekete istálló érthetően az ez ügyben kiharcolt utcahossznyi előnyét félti. Az élcsapatok többsége viszont másképp vélekedik, és Hembery szerint épp az a baj, hogy a Pirelli akárhogy dönt, az a vád éri majd, hogy kedvezett egyik-másik csapatnak. Bizony, a gyár kellemetlen csapdába esett és döntenie kell, melyik ujját harapja le. A Red Bull tavalyról elvesztett előnye miatt már a szezon kezdete óta változást sürget, a Mercedesnek harmadik éve vörös posztó a gumikérdés. Ha Silverstone-tól bármelyik csapat elmozdul az erősorrendben, újabb kritikák érik majd az olaszokat.

Az biztos, hogy változás szükségeltetik, mert ebben a formában a gumitaktika jókora lándzsát döf a versenyzés szívébe. A Spanyol Nagydíjat teljesen megölték a négy kiállásos stratégiák, ahol ismét a Lotus jutott legmagasabbra az eggyel kevesebbszer kilátogatók közül. Räikkönen természetesen nem örült a második helynek, főleg, hogy ezúttal nem az ötödik, hanem a második sorból rajtolhatott, 2007 világbajnokának viszont esélye sem volt a szárnyaló Ferrarival szemben: Alonso hét év után nyert újra otthon, Massa pedig a kilencedik rajtkockából küzdötte fel magát a pódiumra. A Red Bull főnök Dietrich Mateschitz szerint a Forma-1 már nem versenyzés, és ha szavai túlzásként is hatnak, érthetők. A címvédő Vettel is a használhatatlan gumikban látta elkopni győzelmi esélyeit, de nála is rosszabbul járt a két Mercedes, akik az első sorból rajtolva rückwärtsbe kapcsoltak és meg sem álltak a 6. és 12. helyig.

A Pirelli túllőtt a célon Barcelonában. Ne haragudjunk ezért rájuk! Buddhának is csak sok szenvedés árán sikerült megtalálnia az arany középutat. Ha van helyszín, ahol a gumikopás másodlagos, és ahol a Mercedeseknek is lehet keresnivalójuk, az Monaco. A szűk, technikás, ám roppant látványos utcai helyszínt május 23. és 26. között foglalják el a versenyautók.

Forma-1 5. forduló - Barcelona, Spanyolország

Három hét szünet után Európában folytatódik a világbajnokság. A Spanyol Nagydíj tradicionálisan a második szezonnyitónak számít, hisz az öreg kontinensre érve a legtöbb csapat újdonságokkal "tuningolja fel" versenygépeit. Négy hétvége után kijelenthető, 2013-ban megismétlődik az elmúlt évek sémája, tehát a Red Bullok lila autóin kell felülkerekednie annak, aki a végsőkig harcban szeretne lenni a világbajnoki címért. Az élmezőny szoros, a címvédő gárda nyakán liheg a Lotus és a Ferrari, előbbi istálló James Allison technikai igazgató nélkül telepedett meg a technikás katalán pályán. Hogy a neves szakember távozása mekkora veszteségként könyvelhető el, arra majd a jövő ad választ, de a piros-fekete autók remélhetőleg nem torpannak meg. A Ferrari négy versenyből kettőt eldobott, Malajziában Alonso versenyét a leszakadt első szárny tette tönkre, Bahreinben pedig a beragadó DRS repítette el a kétszeres vb győztes esélyeit. Az olaszok hátránya persze még visszahozható, de aligha engedhetnek meg maguknak több kukába hajított futamot. A Mercedesnél ismét érdekes lesz Rosberg és Hamilton ütközete, míg a hátsóbb régiókban a borzasztó idénykezdeten túllendülni próbáló Sauber és Williams csapatok fejlődése lesz kritikus a középmezőny számára.

betétfutamok: GP2, GP3, Porsche Szuperkupa

A GP2 autói Malajziában és Bahreinben már pályára gördültek és az ott lezajlott négy verseny alatt három különböző győztes született. A monacói Stefano Coletti élete formájában autózik, egy győzelem mellé három dobogós helyet gyűjtött, mely konstans teljesítmény a pontverseny élére repítette az eddigi pályafutása során szolid sikereket elért versenyzőt. 10 pont hátránnyal követi őt Fabio Leimer, aki két futamon is elsőként látta meg a kockás zászlót, de gyenge második futamaival sok egységet dobott el.

Vadonatúj autóval vág neki fennállása negyedik évadának a GP3. A Dallara GP3/13 elnevezésű járgány az új hároméves koncepció része, melynek lényege, hogy a 280-ról 400 lóerősre hizlalt, turbó helyett szívómotoros autókkal jobban megágyazzanak a versenyzőknek a GP2-es debütálásra. Sajnos magyar versenyzőnek ezúttal nem szurkolhatunk, Kiss Pál Tamás tavalyi csapata, az Atech CRS GP ugyanis befejezte GP3-as szereplését. A magyar pilótát talán mégsem kell nélkülöznünk egész évben, mivel a múlt hétvégi sikeres AutoGP debütálás után Tomi bejelentette, megpróbál támogatókat szerezni, hogy a Magyar Nagydíj hétvégéjén beülhessen az új versenygépbe. A brit versenyistálló helyét a WTCC-ből jól ismert Bamboo Engineering foglalja el, amely nem az egyetlen új alakulat lesz. A Tiago Monteiro üzemeltette Ocean Racing Technology ugyancsak pontot tett GP3-as performanszára, a felszabadult garázsba így a WSR másodosztályában sikeres Koiranen GP költözhet be. Egyéb változás, hogy az ART Grand Prix levetette a Lotus köntösét és visszatér "leánykori" nevéhez.

A megszokottak mellett jól csengő nevek szerepelnek a Porsche Szuperkupa spanyolországi rajtlistáján. A kilencszeres ralivilágbajnok Sebastien Loeb mellett Alain Menu áll majd fel a barcelonai rajtrácsra. A svájci a 2005-ös "ősszezon" óta kihagyhatatlan szereplője volt a WTCC-nek, de a gyári Chevy távozása után nem tudott elég pénzt összekaparni, hogy az RML-nél, vagy a Bamboo-nál szerződést kapjon. Maradt így a Porsche Szuperkupa, ahol a FACH Auto Tech svájci istálló Porschéjébe száll be. Menu a TouringCarTimes-nak nyilatkozott a váltásról és az első körökről, melyek valóságos kultúrsokként érték. A teszt első napján másfél másodperccel maradt el az élmenőktől, a második napon aztán pályára sem tudott lépni, mert a gyakorlást lefújták. A kétszeres BTCC bajnok elmondása szerint sosem kezdett még évet ennyire felkészületlenül, így a Tanár Úr debütálását érdemes lesz fokozott figyelemmel követni.

Superbike Világbajnokság 4. forduló - Monza, Olaszország

Egyik legkedveltebb helyszínére érkezik a szériamotorosok világbajnoksága. A monzai hétvége tavaly egy időjárás által megcsonkított kaotikus versenynappal ért véget, de az idei kiíráson nem várható égi áldás. Áldásra így is szüksége lenne a BMW nagyágyújának, Marco Melandrinak, aki nem sok jót élt meg a 2013-as szezon elején. Két kiesés, és 60 pont deficit fűződik a nevéhez, míg kevésbé tapasztalt csapattársa, Chaz Davies egy elhódított aragóniai hétvége és egy szolid asseni forduló után hármas holtversenyben harmadik az összetettben. Eugene Laverty és Tom Sykes fogják ugyanannyi ponttal közre a walesit, közülük Laverty alatt dübörög a legerősebb motor. Az ír szintén két kiesés miatt került kissé távolabb csapattársától, a szárnyaló Sylvain Guintolitól a pontvadászatban, de kitűnő eredményeinek köszönhetően mindössze 27 ponttal kevesebbet számlál. Phillip Islanden gyengélkedett a Kawasaki, de Tom Sykes a második forduló óta ismét versenyképes. Assenben megnyerte az első futamot, a zöldek első hollandiai sikerét aratva. Jól muzsikált az északnyugat-hollandiai aszfaltcsíkon a Honda, Jonathan Rea dobogóra is állt és szintén figyelemreméltó teljesítményt láttunk Sykes csapattársától, az ifjú Loris Baztól. Az Aprilia három, a BMW kettő, a Kawasaki egy futamgyőzelemmel büszkélkedhet idén. Vasárnap kiderül, a legendás pályán melyik márka gyarapíthatja aranyserlegeinek számát.

WTCC Hungaroring - Gabriele Tarquini és Franz Engstler

Enduransz Vb Spa - Antonio Pizzonia

DTM Hockenheim - Roberto Merhi

V8 Supercars Perth - Scott Pye

NASCAR Sprint Cup Talladega - "The Big One" 1

NASCAR Sprint Cup Talladega - "The Big One" 2

Igazi fiesztát tartott a Gyorsaságimotoros-világbajnokság idei évadának harmadik állomásán. Az andalúziai Jerezben mindhárom kategóriában spanyol győztes született, a MotoGP dobogójára kizárólag hazai versenyzők állhattak fel. Bár az aranyserleget ezúttal nem emelhette magasba, Marc Marquez neve ismét a leggyakrabban koptatottá vált az utolsó kör utolsó kanyarjában végrehajtott bevállalós előzésének köszönhetően.

A királykategória szezonjának első spanyol felvonása sajnos nem szolgált sok izgalommal. Hiába a nagy négyes, a jerezi küzdelem egyetlen emlékezetes pillanata a Lorenzo-Marquez párharc volt. Dani Pedrosa a hosszú európai idény kezdetén ugyanannyi kameraidőt harcolt ki magának, mint Dohában és Austinban, de a gyári Honda elméleti zászlóvivője ezt aligha bánja. Csapattársától elszenvedett kellemetlen vereségeit követően az első hely kényelmes magányában körözhetett a hispán aszfaltcsíkon. 3 és 4 másodperc között mozgó előnye ugyan nem mondható tetemesnek, mégis, a 26-os rajtszámú masina megfoghatatlan volt vasárnap. Hogyan érte el mégis a Moto2 tavalyi világbajnoka, hogy zsinórban a harmadik versenyhétvégén is rá irányuljon a világsajtó figyelme?

A Honda már-már lemondhatott róla, hogy egy kettős győzelemben tökéletesedjék ki versenyzőinek hazai hétvégéje. Nem tudták, hogy Jerez utolsó kanyarja, amely már annyi legendás, végső pillanatban kivitelezett bátor, olykor vakmerő előzést látott már, az idei nagydíjra is tartogat egy, a legendák virtuális könyvébe beírandó eseményt. Marc Marquez mindent egy lapra tett fel és a korábbi fordulók sikertelen próbálkozásai után egy lehetetlenül rövidnek tűnő féktávval bebújt a címvédő Yamahás mellé. A két motor összeért, Lorenzo, hogy elkerülje a bukást, széles ívet választott, így az austini győztes átvette a stafétát Pedrosától, hogy tovább aranyozza a Honda álomszerű versenynapját egy második pozícióval.

A katari szezonnyitó után egy új Marco Simoncelli érkezését láttam Marquezben. A Spanyol Nagydíjon kiderült, nemcsak gyorsaságban, hanem bátorságban is méltó utódja lehet a tragikusan elhunyt, ígéretes olasz motorosnak. Lorenzo meglepő módon nem kívánta kommentálni az incidenst, de megfogadta, visszatér a 250-es kategóriában töltött éveinek agresszivitásához. Hétfőn, egy nappal a verseny után a győztes Pedrosa mellett Colin Edwards, Andrea Dovizioso és Valentino Rossi mondott véleményt a fiatal spanyol manőveréről és ha az agresszió mértékét nem is látták egyformának, abban egyetértettek, hogy a motorversenyzés végtére is erről szól: kemény összecsapásokról.

Valentino Rossi ismételten feledhető hétvégén van túl. A legendás világbajnok egy percig nem tudott a dobogó fokaiért harcba szállni és a nagy négyes leosztásában ismét kimaradt a pódiumra lépés köréből. A kilencszeres vb-győztest meglepte a Honda tempója, de előre tekint és a többi gyári csapat által már használatba vett váltó érkezésétől vár előrelépést. Mindenesetre tény, hogy a Doktor kezdeti lendülete alábbhagyott az elmúlt két hétvégén.

Bár Pedrosa végre megtörte a jeget és diadalmaskodott, a világbajnoki pontvadászatot továbbra is ifjú csapattársa vezeti. Három pont előny könnyedén elúszhat, pláne Le Mans esőáztatta környékén. Pünkösdvasárnap folytatódik a világbajnokság a Francia Nagydíjjal.