„Vasárnap, hajnali 4 óra 20 perc. A szoba sötétjének uralmát egy apró fénycsóva töri meg. A telefon ébresztője makacsul emeli hangerejét. Szerencsésnek érzi magát, hogy nagyon ritkán kell ilyen korán kelnie, de most semmi pénzért nem szenderedne vissza. Egyébként is alig bírt elaludni, az izgalom már előző nap felülkerekedett rajta. Érezte, tudta, hogy ismét része lehet a történelemnek, hogy ottlétével kaphat egy kis szeletet ebből a hatalmas tortából, melynek elkészítésében a rengeteg szorgos kéz mellett az övé is segédkezni fog.
5:00. Az utcai fények lassan elhalványulnak, ahogy a Nap sugarai utat törnek maguknak. Hideg van, a Nap hosszú küzdelmet kell vívjon, hogy felmelegítse a május eleji éjszaka hűtötte levegőt. Az utcák csendesek, csak távoli trafóházak monoton zúgása visszhangzik.
5:30. Közel a buszmegálló. A pályaudvart megelőző házsorok a velük szemben álló kocsma bömbölő zenéjét verik vissza. „I just wanna feel this moment”, zengi színtiszta hangján az énekesnő, akinek a nevét nemsokára elnyeli a feledés feneketlen kútja. Szavainak viszont különös tartalmat kölcsönöz ez a nap. Ő is ezt akarja tenni, csak érezni a pillanatot, nem törődve a küzdelmes hetekkel, melyek előtte állnak.
8:30. Cirka 80 km utazás után végre a pályán. A bemelegítő edzés percek múlva kezdődik és a főtribün már zsúfolt. A Gold 3 fedetlen, de kiváló kilátást nyújt a 12-es kanyar előtti egyenesre és premier plánban nézhető a rajt és a befutó. Megjelenik a kivetítőkön a koncentráló Michelisz Norbi. A főtribün szinte felrobban. Hű, mi lesz itt négy óra múlva!
12:30. Az első verseny felvezető köre előtt. A lelátókon alig akad szabad hely, a tömeg szinte felér egy Forma-1-es versenyével, annyi kivétellel, hogy itt mindenki magyar. Nincsenek daráló szlávok, se „Kimiző” finnek, se hőbörgő németek. Itt mindenkit csak Michelisz Norbi érdekel, bár a többi versenyző is örömmel fürdik a tömött lelátók ritka látványában.
A biztonsági autó behajt a boxutcába, magára hagyva a mezőnyt, amely várja, hogy eltűnjenek a piros fények.
Elrajtolnak, mindenki áll és egyszerre hetvenezer ember szorít Norbinak, hogy a külső ívről is sikeresen túl legyen a kritikus egyes kanyaron. A hangorkán szüntelen végigsüvít a Hungaroringen, minden egyes kör végén felállva tapsolnak, szólnak a dudák, lengenek a magyar zászlók. Az első kanyar után többen összeakadnak, a lelátókon mindenki felhördül, de tudják, Norbi már rég otthagyta a rövid egyenest. Yvan Muller után eredt, aki egérutat nyert a kedvező rajtpozíciónak hála.
Telnek a körök, a BMW-k püfölik egymást, a Seatokat, a Chevy-ket, a nézők élvezik, és amint Norbi képernyőre kerül, a szurkolók újabb és újabb energiahullámokat löknek a fekete-narancs Honda felé. A verseny vége vészesen közeleg és Norbi soha nem volt közelebb Mullerhez. A tömeg egyre hangosabb, de az idő már kevés. Bánatnak nyoma sincs, Norbi megérkezik a második helyre, a magyarok szeretete ismét üvöltő szélként éri a pódiumot.
Nem tudja, mások mennyit foglalkoztak a többiekkel, de Norbi után Rob Huffnak és Tom Coronelnek örült a legjobban. A Münnich Motorsport Seatja a regnáló világbajnokkal negyedik lett, a holland BMW-s pedig ismét mosolyt fakasztott a bajor márka kedvelőinek arcára. Ők ketten szolgáltatták a látványosságot a nemzetközi publikumnak és fontosnak tartja, hogy máshol is szeressék a Ringet.
14:40. A második futam előtt. Norbi autóját soha nem látta még ilyen közelről, de azt kívánja, bár ne is látná! Hisz akkor a Zengő-Honda a rajtrács elején állhatna! Kilencedik hely, de semmi sem lehetetlen.
Felvillannak a piros fények, a tömeg feláll, zúg, feszült, csak ne legyen baj! Elalszanak a fények, az autók gyorsan a célegyenes végi lejtő rejtekébe bújnak. Úgy tűnik, Norbi jól rajtolt, de a kettes kanyarban hirtelen kivágódik Tarquini Hondája és egy pillanatra a levegőbe emelkedve csapódik vissza a palánkról a mezőny elé. A közönség ijedten hördül fel, az irányíthatatlan Civic eltrafálta Norbi autójának hátulját. A hármas kanyar bejáratánál teljes a káosz, törmelékek az aszfalton, Franz Engstler autója a füvön, eltalálta Tarquinit, mikor az visszavágódott a pálya közepére. Senki nem tudja, mi történt a fekete-narancs Civic-kel, a biztonsági autó a pályára hajt, a mezőny visszaérkezik a célegyenesbe. Norbi versenyben, csak visszaesett, de a tömegnek eszébe sem jut, hogy ennyi volt a második futam. Engstler és Tarquini mellett is orvosok, az olaszon nyakmerevítő, úgy tűnik, mindketten megsérültek, de saját lábukon szálltak ki a ripityára tört autóikból. Mindenki tapsol, a Maestrot tavaly fújjolták, de mit számít már az a tavalyi szlovákiai fékezés, rég volt, csak az a lényeg, hogy a világbajnoknak ne essen komolyabb baja!
Emlékszik, hogy 2011-ben már látta a Safety Car tempóját és meglepte, mennyire gyors. Maga sem érti, miért lepődött meg ezen, hisz tudja, a SC nem maradhat el túlságosan a versenytempótól, mert lehűlnek a gumik és a fékek, mégis, tévében olyan lassúnak tűnt.
Pár kör és elengedik őket. A biztatás a tetőfokára hág, ahogy az ujjongás is, Norbi minden egyes előzését elképesztő hangorkán kíséri. Nyolcadik hely, Tom Chilton következik, közel van, olyan közel, bár lenne több előzési lehetőség! A körök fogynak, az RML Chevy pedig önfejűen tartja magát. A Civic többször nagyot fékez, szinte lehetetlen íveken próbálkozik, a tömeg mindannyiszor lélegzetvisszafojtva figyel, majd hangja tovább süvít. Egy szélesen fordulás, megint felhördülnek, Nykjaer lőtávolba kerül, de előzni nem tud. Felállva tapsolnak, tudják, a nyolcadiknál nem lehetett jobb, a Ringen nehéz előzni és a pontok fontosak.
Elterelik a nem dobogósokat, Norbi kiszáll, a tömeg a nevét skandálja, újabb felejthetetlen napot köszönhet neki.
A Münnich Motorsport lenyűgözte. Nem volt gyenge az a GT1-es világbajnokság! A győztes csapat átjött a WTCC-be és már a negyedik versenyhétvégén győzni tudott! Rob Huff nem véletlenül lett világbajnok. Mehdi Bennani biztos szereti a Ringet, tavaly is itt futotta a szezonja legerősebb versenyét. Mindkét futamon megnyerte a Yokohama értékelést, a másodikon kis híján legyűrte Huffot.
16:00. Az emberek lassan elszállingóznak a Hungaroringről. Véget ért a 2013-as magyar WTCC hétvége. Holnap hétfő, munkába kell menni, de az élmény még kitart sokáig. Michelisz Norbi idén is megajándékozta a mindennapok problémáival gyötört szurkolóit.
20:00. Otthon. A Ringen nehéz volt feljutni az ingyen buszokra, majd az orra előtt ment el a 17:20-as 800-as. Már nem érdekli, hogy 40 percet kellett várnia a következőre. Az utazás hosszú volt, elfáradt, de nem érdekli. Az arca bíborvörösre égett, mert elfelejtette bekenni naptejjel, de nem érdekli. Holnap vizsgafelvétel, lehet zh-ra tanulni, de ez sem érdekli. Ezt a napot nem fogja elfelejteni, ahogy a többi hetvenezer ember sem, akiknek a WTCC szintén színt vitt az életébe, melyet egyhamar nem koptat el a hétköznapok szürkesége."
