Az egyik majdnem világbajnok lett, a másik idén harmadszor juthat fel a csúcsra. Az egyik egyszer sem nyert az elmúlt három évben, míg a másik kereken 20 alkalommal. Ha Felipe Massa jól teljesít jövőre, ehhez hasonló összehasonlításokat végezhet a Ferrari. Az eredmény viszont csalóka lehet. Massa, bár eleinte váltig állította, 2009-es hungaroringi balesete mit sem változtatott rajta, tavaly már nem tudta tovább tagadni a nyilvánvalót és elismerte, nem volt könnyű feldolgoznia, hogy azon a szombat délután kis híján az égi versenypályákra távozott. A 2010-es szezon jól indult számára, hiszen rögtön két dobogóval bizonyította, fél év kihagyás meg sem kottyan egy olyan pilótának, aki pár másodpercig világbajnoknak hihette magát és onnan zuhant mélyen a felismerésbe, hogy tévedett. A lelkesedés ezután mintha eltűnt volna és abban az évben már csak Hockenheimben láthattuk Felipét régi fényében versenyezni. Karnyújtásnyira volt a győzelemtől, mikor a Ferrari olyat tett, amivel két évre megpecsételte versenyzője sorsát: burkoltan utasították, hogy adja át a győzelmet a vb-címért harcban álló Alonsónak. A lelkileg még nem teljesen ép Massának ugyan voltak még jó eredményei abban az évben, a tűz mintha kiveszett volna belőle. 2011-et a motiválatlansága és az újoncoktól is arcpirítónak számító hibái határozták meg és mivel idén sem termett neki sok babér, úgy tűnt, a Ferrari utolsó utáni lehetőségét sem képes kihasználni. Mintha csak a sors akarta volna így, de épp a Magyar Nagydíj óta tart eddigi pontszerző sorozata, amióta pedig a Forma-1 elhagyta Európát, a brazil mintha visszatalált volna régi önmagához. Japánban két év után állhatott fel ismét a pódiumra, Koreában pedig már figyelmeztetni kellett, hogy ne támadja csapattársát. Nem tudni, Massa mitől táltosodott meg, de a konstans jó eredmények megtették hatásukat: a Ferrari ma jelentette be, hogy jövőre is számít a brazil szolgálataira. A bejelentés érdekessége, hogy csak 2013-ra szól. Az olaszok tehát vagy egyáltalán nem biztosak abban, hogy pártfogoltjuk szárnyalása nemcsak egy 100 napos császárság lesz, vagy már tudják, kivel rendezkednek be hosszú távon.
Maga Luca di Montezemolo nyilatkozta, hogy inkább látná Vettelt Alonso mellett, mint Perezt. A mexikói nem habozott, aláírt a McLarenhez, a Ferrari vezére azóta pedig mintha visszakozna. Hogy miért? Talán valaki eszébe juttatta a legendás Senna-Prost párharc Japánban látott képsorait 1989-ből, vagy Alonso és Hamilton 2007-es viaskodását, aminek végén egyikük se lett világbajnok? Bizony, még messzire se kell visszamennünk, hogy lássuk, mennyire visszafelé sülhet el, ha egy csapatnak két erős versenyzője van, akik nem mellesleg nem könnyű személyiségek. Elképzelte valaki, ahogy Alonso, vagy Vettel engedelmesen lehúzódik az ideális ívről, hogy utat engedjen esélyesebb csapattársának? Ha nem, ne is tegyék, mert túl nagy kognitív erőfeszítés volna! Ha megnézzük a közelmúlt világbajnokait, legtöbbjük sikeréhez hozzájárult egy megbízható másodhegedűs csapattárs.
Kire feni a fogát a Scuderia, hogy 2014-től az ő paripájukat lovagolja meg? Lehet, hogy se nem Massára, se nem Vettelre, hanem például Nico Hülkenbergre. Lehet, hogy az Ágaskodó Paripa akár már a spanyol utáni jövőt is elképzelte? Hogy csak egy, vagy két évre kell nekik valaki vízhordónak, aki aztán átveszi a kétszeres világbajnok helyét? Az idő majd megválaszolja a kérdést, addig is marad a találgatás.
