Bár az elmúlt hetekben úgy tűnt, a Pirelli által akaratlanul is felvert hullámok lecsendesedtek, a Koreai Nagydíjon megint verbális támadások áldozatává vált az olasz gumigyártó. Egyre többen és egyre erélyesebben követelnek változást a "gumikoncepcióban", mely kulcsszerepet játszott abban, hogy a Forma-1-ben látott előzések száma az elmúlt évtizedekhez képest ugrásszerűen megnőtt. A probléma ott kezdődött, hogy a panaszok száma is, és ma már elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol érdemes feltenni a kérdést: nemcsak a gumik, hanem a királykategória sportértéke is elkopott?
Nem akarom túldramatizálni a helyzetet, hisz csak hatékonyabb kommunikáció és a közös érdekek felismerése szükséges ahhoz, hogy a versenyhétvégéken ne essen a médián keresztül egymás torkának a gumiszállító és a mezőny. Tagadhatatlan viszont, hogy a Forma-1 fényére némi árnyék vetült, de ennek miértje sokkal bonyolultabb kérdés a Pirelli P Zero abroncsainál.
Rövid élettartamú gumik = szélesebb taktikai mezsgye = izgalmasabb versenyek = magasabb reputáció. Hát mily egyszerű a képlet! Három évvel a Forma-1 legnagyobb bajának orvoslása után úgy tűnik, a mellékhatások rosszabbak, mint az eredeti betegség. Az eredeti betegség a verseny alatti helycserék ritkasága, a mellékhatások viszont nehezen kiismerhető gumik, spórolással töltött versenyek, a gumigyártó hírnevét rontó nyilatkozatok, és néhány nehezen magyarázható defekt. A Forma-1-es futamok ma már alkalomadtán kizárólag az abroncsokkal való lehető legjobb bánásmódról szólnak, ez viszont szinte mindig vonatozásban nyilvánul meg. Elértük hát, amit akartunk?
Nos, részben igen, mert a mögöttünk hagyott két szezonban páratlanul izgalmas versenyeket láttunk, de idén túl sok szó terelődik a Pirellire, amely nyíltan megelégelte a körülötte kialakult cirkuszt. Paul Hembery sportigazgató kijelentette, jövőre sokkal konzervatívabb szellemben állítják össze a keverékeket, de rávilágított egy fontos hiányra: a tesztek. A Pirelli idestova harmadik éve gyárt úgy abroncsokat huszonkét (ill. huszonnégy) Forma-1-es autónak, hogy nincs lehetősége tesztelni termékei állóképességét. A helyzet hasonló ahhoz, mint ha egy szakácsnak úgy kellene egy ételt tökéletesen elkészítenie, hogy annak csak nevét tudja. Mekkora eséllyel lenne túl sok a bors? Mivel a gumiszállító idén túl sok borsot tört a csapatok orra alá, a koreai futam után végre megértő fülekre talált Hembery panasza. A Ferrari és a McLaren is kész támogatni egy régóta áhított szezon előtti gumitesztet.
A hétvégi, médián keresztüli odamondogatásokkal egyértelművé vált, hogy a változás elkerülhetetlen. Ha a gumik körüli szüntelen mizéria végül mégis befejeződik, a Forma-1 sportértéke visszaáll rendeltetésszerű szintjére? A helyzet nem ilyen egyszerű. Régóta tudjuk, hogy a száguldó cirkusz már nemcsak sport, hanem üzlet is. A rövid élettartamú abroncsokat miért találták ki? Egyrészt azért, hogy a versenyzők könnyebben tudjanak pozíciót szerezni (hisz azért vannak ott), másrészt, hogy mi, nézők egyre többen legyünk és egyre jobban szórakozzunk. Ezek szerint a sport magasztos elveit feláldozták a mi szórakozásunk érdekében? Ezt mindenki döntse el maga, de az nyilvánvaló, hogy mi, szurkolók is azok közé az összetevők közé tartozunk, akik és amelyek formálják ezt a 63 éves világbajnokságot. Ahogy mostanában formáljuk, az hagy némi kívánnivalót maga után.
Én is unom, hogy Sebastian Vettel a nyári szünet óta veretlen, és hogy 2010 óta képtelenség elhappolni előle a világbajnoki serleget. Hányan kapunk rendszeresen hidegrázást attól a bizonyos Mutatóujjtól? De megéltük azt a kort, mikor a nagydíjra jegyet váltó közönség futballhuligánok módjára fütyüli ki a címvédőt és pfujol, mikor az feláll a dobogó legfelső fokára? Mi következik? Füstbombákat dobnak a Red Bull elé? Olyan magatartás gyűrűzött be a Forma-1-be, melynek nemcsak a versenypályákon, de semmilyen más sportlétesítményben nincs helye. Vettel futam- és világbajnoki győzelmei mögött nemcsak a Forma-1 mai korának egyik legjobb versenyzője áll, hanem a garázsban és a gyárban fáradhatatlanul dolgozó mérnökök, szerelők, akik legalább annyira részesei egy-egy győzelemnek, mint maga a pilóta. Vettel kipfujolásával az ő munkájuk értékét is degradálni próbálják. Remélem, nem csak én gondolom úgy, hogy ezek az emberek több tiszteletet érdemelnek.
Bizony, mi rajongók is hozzáadunk valamit a száguldó cirkusz értékéhez: hogy az a valami mennyi és milyen, arról a helyszíni szurkolás éppúgy tartalmaz árulkodó jeleket, mint az internetes vitakultúra. Mennyi és milyen? A választ a Kedves Olvasóra bízom.
Képek: XPB Images, Reuters/Pablo Sanchez
