Hat órán át tartó taktikai hosszú hadjárattal debütált a texasi "Amerikák Pályája" az Enduransz Világbajnokságban. Az egyetlen gyári Toyota az eddigi négy forduló viszontagságai után egy biztató második hellyel zárta az amerikai száguldást, de a japánok eredménye megtévesztő lehet.
Bár a csapat vezetője, Kinosita Josiaki szerint az autó az első három órában viselkedett a legjobban, ebben a periódusban hagyta faképnél a 2-es rajtszámú Audi a látványosan és agresszíven vezető Sebastien Buemi kék-fehér prototípusát. A Toyota, kiindulva az előző versenyek tapasztalataiból, szemfüles stratégiát választott az Audik ellen, dupla etapokkal nyüstölve a gumikat a forró texasi aszfalton. A gumicserék híján lerövidült boxkiállásokkal látszólag végig pariban volt a világverő németekkel, de a Duval/McNish/Kristensen trió megannyi alkalommal utolérte és legyorsulta a japán autót. Davidson, Buemi és Sarrazin minden dicséretet megérdemel, mert a maximumot nyújtották a nehéz körülmények és a tempóhiány dacára, így hat óra leforgása alatt mindössze 23 másodperccel maradtak el a győztes csapattól.
Helyzetüket persze megkönnyítette a Le Mans-i címvédő hármas, akik a futam első két órája alatt három ütközésbe is belekeveredtek: Marcel Fässler a Buemivel folytatott kerék a kerék elleni küzdelemben koccant a Toyotával, majd egy lekörözés közben végigszánkázott az egyik rázókő melletti hurkán, ami a levegőbe röpítette az 1-es Audit. Végül, a világbajnoki címvédő autót az egyik GT Porsche találta el hátulról, de a hektikus kezdet után a Lottererrel és Treluyer-vel kiegészülő trió egy teljes kört faragott a hátrányából és a harmadik helyen ért haza. Ünneplésre mégsem adott okot a felzárkózás, hisz a "nagy öregek" csapata értékes pontokat rabolt a kétszeres Le Mans-i győztes hármastól, akik már 38 pont aggasztó távolságából figyelhetik a testvérautó pilótáit. A címvédőket szorítja az idő, mert már csak három fordulót rendeznek az évad végéig.
Nemcsak a Toyota eredménye lehet megtévesztő, hanem maga a helyszín is. Ha van olyan pálya, amelyet mesterien hype-olnak szüntelenül, az a Circuit of the Americas. Valóban ennyire nagyszerű lenne ez az aszfaltcsík, amely példátlan gyorsasággal fűzte be magát a világ legfontosabb versenysorozatainak naptárába? Tagadhatatlan, hogy a félelmetesen emelkedő egyes kanyar és a silverstone-i Maggotts, Becketts, Chapel kanyarkombinációra hajazó 7-es, 8-as, 9-es forduló adja a pálya savát, borsát, de a körítés már nem savanyú egy kicsit? Talán csak a CoTA-val szembeni múlni nem akaró kétkedésem teszi, de mintha a szokásosnál több vonatozás került volna a kamerák kereszttüzébe. A GTE Pro kategória ezüstérméért folytatott harc (a két AF Corse Ferrari között) és a GTE Am osztály győzelmi ütközete (két Aston Martin között) is időtlen időkig tartott. Csak én érzem úgy, hogy Texas "Tilkedromja" tényleg csak a tankönyvekbe kívánkozó reklámpolitika miatt meghatározó a mai autósportban?
Lehet, hogy az amerikai nézők egyetértenek velem, de az sem kizárt, hogy általában a világbajnokság nem hozza őket lázba. A fájóan üres tribünök láttán a WEC néhány vezető figurájának agyán talán átfutott a kósza gondolat, hogy Floridában többen lettek volna... Mindenesetre az Enduransz Világbajnokság nemrég kiadott jövő évi versenynaptára ugyanazt a nyolc helyszínt tartalmazza, mint az idei. Az ACO a stabilitás fontosságát emelte ki, és a mai gazdasági környezetben aligha lenne okos dolog vitatkozni velük. Csak nézőket, ó, nézőket de jó lenne látni!
Képek: DPPI Media
