Duplapontos futamok. A motorsport izgalmasabbá tételéért vívott küzdelem új inkarnációi. Elődei a Chase for the Cup, a gyorsan kopó gumik, a DRS, elődei a sorsolt rajtrácsnak és a véletlenszerűen bekapcsoló öntözőberendezésnek. A motorsport ma már széles tömegek számára, hatalmas választékban érhető el és ha a nézőtábor bővítése a cél, a sport jelleg óhatatlanul áldozatává válhat a szórakoztató jellegnek. Íme egy példa múlt hétről.
A sonomai IndyCar finálén Scott Dixon úgy hódította el a bajnoki címet, hogy a listavezető Juan Pablo Montoyával szemben 47 pontos hátránya volt a versenyt megelőzően. Egy átlagos IndyCar versenyen a győztes 50 pontot kap, ehhez bónuszként jár egy, mert vezetett legalább egy kört és még kettő, ha a legtöbb kört ő töltötte az élen. A Sonomai Nagydíjon 25 autó indult, a 25. helyezett öt pontot kap, akár célba ér, akár nem. Egy normál pontozású futamon Dixon csak akkor lehetett volna bajnok, ha Montoya a 23. pozíciónál hátrébb végez. A kolumbiai 6. lett, a bajnokságot mégis elbukta. Miért? Mert Sonoma kétszeres szorzóval osztotta a pontokat.
Az IndyCar vonzóbbá akarta tenni a szezonzáróját, így duplapontos futam rendezése mellett döntött. Biztosították, hogy a finálé bajnokavató és minél több versenyző számára óriási téttel bíró hétvége legyen. Igazságos? Nos, az idény kezdetén mindenki tudta, mire kell készülnie. Szórakoztató? Mindenképp, hat versenyző vágott neki Sonomának bajnoki esélyekkel, normál pontozás mellett viszont gyakorlatilag borítékolható lett volna, hogy JPM viszi haza a serleget. Eredményes? Vitatható, hisz Montoya egy kiváló szezon ellenére vereséget szenvedett, mert a legrosszabbkor keveredett ütközésbe. Ki nyert? Dixon és a nézők. Ki veszített? Az, akinek nyernie kellett volna?
Véleményem szerint a sonomai típusú duplapontozás erősen háttérbe szorítja a sport jelleget. Semmi egyéb célja nincs, mint minél nagyobb feszültséget generálni, minél hangzatosabb reklámokkal a képernyő elé szögezni azokat is, akik nem feltétlenül rendszeres, értő nézői ennek a sportágnak. Mint a legtöbb, szórakoztatást célzó ötlet, a duplapontozás sem teljesen elvetendő. Óvatosan, okosan alkalmazva sportszerű és szórakoztató is lehet.
Ha mindenképpen szeretnénk kiemelni egy-egy versenyt a versenynaptárban, legalább találjunk a feszültségkeltésnél szakmaibb indokokat! A Le Mans-i 24 óráson is a szokottnál kétszer annyi pontot osztanak, viszont a táv az átlag Enduransz-vb futam négyszerese. Ha az IndyCar esetében is a versenytávval érvelünk, akkor idén mindhárom 500 mérföldes futamnak duplapontosnak kellett volna lennie. Mindnek, vagy egynek sem. (Más kérdés, hogy jövőre valószínűleg csak az Indy 500 marad közülük, Fontana már hivatalosan is búcsúzott, Pocono jövője pedig a Wilson-baleset előtt is bizonytalan volt.) A Forma-1-ről azt hiszem, felesleges is szót ejteni, a versenytávok közti szórás csekély, a pályák nehézségének meghatározása pedig túl szubjektív.
Miközben keressük a megoldást, hogy minél izgalmasabb versenyeket lássunk (legyen szó bármilyen versenysorozatról), kicsit elfeledkezünk a sport valódi szereplőiről: a versenyzőkről. Ők azok, akik a bőrüket viszik a vásárra, ők azok, akik egész évben dolgoznak a sikerért. Ők a vesztesei, ha a szórakoztatás túl nagy szerepet kap a sporttal szemben. Pláne, ha bekapcsol az öntözőberendezés.
Képek: sportsnet.ca, youtube.com
