A húsvéti ünnepeken általában csend honol a világ versenypályáin, de néhány versenysorozat kihasználva a többiek tétlenségét, magára irányítja a motorsport rivaldafényét. Ezt teszi a hétvégén Stéphane Ratel új köntösbe öltöztetett szériája, amely egy szomorkás 2012 rossz emlékét hátrahagyva, levetve világbajnoki zakóját szerényebb öltözetben tér vissza a gyökereihez. Az FIA GT Series a 2009-ig sikeres és rangos GT bajnokság jól bevált receptjeit halászta elő a múlt ködéből.
Az FIA GT Széria minden bizonnyal sikeresebb lesz, mint a világbajnokság volt. Ez annak ellenére tűnik valószínűnek, hogy a kezdeteket inkább óvatoskodással lehet jellemezni. A kétszer egy órás versenyek megtartásával továbbra is a Blancpain Endurance Series kiváltsága maradt az SRO csoport hosszú távú versenyeinek rendezése, de a szimpla GT bajnoksággá alakult széria eleve sprint sorozatnak indult.
A kritikus szemnek legfőképp a versenynaptár összetétele ad táptalajt az elégedetlenkedésre. A GT bajnokság utolsó évében is nyolc kétórás versenyt hozott tető alá, az idei versenynaptárban viszont csak hat helyszín kapott helyet, melyek közül a záróesemény kilétét még homály fedi. Annyi biztos, hogy november végén egy közel-keleti versenypályán bőgnek fel a GT3-as betonszaggatók motorjai. Emellett, nem biztos, hogy a rajongók lázba jönnek olyan helyszínektől, mint a nyitányként szolgáló Nogaro, Slovakiaring, vagy Navarra. Megütközhetünk a versenyek között tátongó időbeli szakadékon is, hisz Zolder és Zandvoort között két és fél havi szünetet kell kibekkelni. Persze magyarázatként szolgál, hogy a résztvevők egy részének napjait ez alatt a Le Mans-i 24 órásra való felkészülés fogja betölteni. Nem kedveltek a rajongók körében az úrvezetők, beengedésük viszont elkerülhetetlen volt. Mivel minden autó GT3-as szabályok szerint készül, a kategorizálás profikra és amatőrökre osztja a mezőnyt. Az utóbbi évek úrvezetői hibákból történt komoly balesetek miatt nincs túl jó megítélésük a nem a tehetségük, hanem inkább a bankszámlájuk miatt foglalkoztatott pilótáknak, a világgazdasági helyzet azonban nem engedi meg egy nemzetközi GT sorozatnak azt a luxust, hogy kitiltsa pályáiról a pénzeszsákokat. Elég a negatívumokból, nem temetni jöttem a GT Series-t!
A 24 autóval feltöltött nogarói rajtrács annak a bizonyítéka, hogy a világbajnoki státusszal együtt az alig egy tucatnyi soványka indulószám is a múlté. Ráadásul, nemcsak a mennyiségre törekedtek a szervezők, hisz a nemzetközi GT versenyzés jól ismert és jól csengő nevei (Zonta, Ortelli, Seyffarth, Ayari, Ordóñez, Rast stb.) mellé a Forma-1-et is megjárt Karun Chandhok, a brazil Stock Car nagyágyúja, Cacá Bueno, vagy a kilencszeres rali-világbajnok Sébastien Loeb csatlakoznak. Loeb egy McLaren volánja mögött saját csapatában fog versenyezni. A nagy múltú Forma-1-es csapat utcai bestiája mellett Audi R8-asok, BMW Z4-esek, Mercedes SLS AMG-k, Ford GT-k, Lamborghini Gallardók, Ferrari 458-asok és Nissan GT-R-ek szemet gyönyörködtető látványa fogadja majd a helyszínre látogatókat és a képernyő előtt ülőket. Apropó, képernyő! Az SRO sosem állt a helyzet magaslatán, ha televíziós szerződés megkötéséről volt szó, és úgy tűnik, beletörődve ezen hiányosságaikba, vigyázó szemüket végleg az internet felé vetették. A futamokat továbbra is szinte csak az interneten követhetjük nyomon, de kárpótolhat bennünket a tény, hogy azokat bármikor visszanézhetjük.
Ha a messzibe tekint, miért lát szebb jövőt maga előtt az FIA GT Series, mint világbajnoki elődje? Azért, mert Stéphane Ratel nem nyújtózkodik vele messzebbre, mint ameddig a takarója ér. Nemzetközi bajnokság szervezésében már bizonyított a francia üzletember csapata, emellett számos helyi szériát is hosszú ideje kiválóan működtetnek, mint pl. az ADAC GT Masters, a Brit GT Bajnokság, vagy az enduransz sportot képviselő Blancpain Endurance Series. A kurta-furcsa versenynaptár vélhetően feltöltődik a következő években és ha a nevezési lista sem rövidül, a világbajnokság kudarca csak egy tiszavirág életű kisiklás marad a nemzetközi GT bajnokságok egyre vastagodó történelemkönyvében.
