Amerika és Európa különböző versenysorozatainak legjobbjai érkeznek meg minden január végén a Nap sugarainak melegével kényeztetett Daytona Beach-re, hogy meghódítsák a legendás daytonai aszfaltcsíkot. Az oválpályás és a hagyományos versenyzést egyaránt ötvöző Daytonai 24 órás igazi ínyencség a szűkös téli hónapoktól megcsömörlött, versenyautók látványára szüntelen szomjazó autósport őrülteknek. A résztvevők névsorát böngészve mintha csak egy gálaverseny rajtlistáját tették volna elénk és látva a versenyzők egymás, hosszú órákon át tartó üldözését, mintha tényleg csak a nézőket akarnák elkápráztatni. 2013-ban a Daytonai 24 órás fantasztikusan alakult, hisz két kategóriában is csak az utolsó percekben született meg a végső győztes! 74 alkalommal cserélt gazdát az abszolút első hely, az abszolút győztest pedig 709. körben intette le a kockás zászló. Nézzük, hogyan alakult a résztvevő három géposztály versenye!

DP - győztes: 01-Chip Ganassi Racing (Charlie Kimball, Juan Pablo Montoya, Scott Pruett, Memo Rojas)

Az öreg róka, Chip Ganassi a legjobb versenyzőivel támadt: a Grand-Amben állandó Pruett és Rojas, az IndyCarból Kimball, a NASCAR-ból Montoya. Ők alkották a 01-es gép legénységét, és bár az ő Riley kasztnijukban dobogott a leghevesebb szív, a BMW motor, győzelmük korántsem volt egyszerű. A címvédő, és 35 perccel a rajt után futóműhiba miatt garázsba kényszerülő Michael Shank Racing 60-as rajtszámú autójának ötöse 8 kör hátrányból küzdötte vissza magát, és került az élre másfél órával a leintés előtt. Az AJ Allmendinger, Marcos Ambrose, Oswaldo Negri, John Pew, Justin Wilson alkotta csapat az utolsó biztonsági autós fázis utáni újraindításnál vesztette el esélyét a győzelemre, mikor az addig nagyon látványosan versenyző Allmendingert az Action Express Racing 9-es kocsijában ülő Joao Barbosa (csapattársai: Christian Fittipaldi, Burt Frisselle, Mike Rockenfeller) kitessékelte a pályáról. Mindkét autó az első helyért küzdött, de végül mindkettő a boxba hajtott, Allmendinger a felszedett föld és fű eltávolításáért, Barbosa büntetésért a koccanás miatt. Ekkor már csak a 10-es VelocityWW-nek volt sansza az ultragyors Montoya ellen, de a kolumbiai ostromának nem sokáig tudott ellenállni. A Max Angelelli, Ryan Hunter-Reay, Jordan Taylor hármas a második hellyel kellett, hogy megelégedjen.

A tavalyi verseny legemlékezetesebb mozdulatait bemutató Allan McNish idén is harcba szállt a 2-es Starworks Motorsport Fordjával és idén is megmutatta, miért ő az egyik legjobb hosszútávú versenyző. Csapattársai, Sebastien Bourdais, Ryan Dalziel és Alex Popow valószínűleg nem is lepődtek meg, mikor éjszaka a skót az őt épp az első helyért előzni készülő 02-es Ganassit terelgető Jamie McMurray-t suhintotta meg az oválból elágazó egyes kanyarban. McNish-ék reményei két órával a cél előtt foszlottak szét, mikor az autó gáz- és fékpedálja is rakoncátlankodni kezdett. A győztes ötös testvércsapata korántsem távozott olyan vígan Daytonából: a 02-es Ganassiba beosztott Scott Dixon (IndyCar), Dario Franchitti (IndyCar), Joey Hand (DTM), Jamie McMurray (NASCAR) négyes féltávnál az élen állt, mikor McMurray egy kínos hibát vétett: a boxból visszatérve falnak csapta az autót, amely ezután rövid szerelésre szorult. A gárda a délelőtti órákban váltóhiba miatt végül feladta a versenyt.

Az utóbbi tíz év alatt a Ganassi-fiúk ötödször gördülhettek be a Victory Lane-re. A vetélytársak utólag legyőzhetetlennek titulálták a csapatot, de a Daytona Prorotípusok 24 órása sokkal szorosabb volt, mint az a legyőzöttek nyilatkozataiból tűnik. Scott Pruett ötödszörre lett a legjobb és ezzel a legendás Hurley Haywoodot érte be a legtöbbet diadalmaskodók dicsőséglistáján.

GT - győztesek: 24-Audi Sport/AJR (Filipe Albuquerque, Oliver Jarvis, Edoardo Mortara, Dion von Moltke)

Dr. Wolfgang Ullrich már bizonyította, hogy nem szokott viccelni. Ahová az Audi beteszi a lábát, ott sikerre van ítélve. Mégsem várták sokan, hogy egy négykarikás fogja nyerni a GT-k versenyét, de arról talán maga a márka sem álmodott, hogy kettős sikernek örülhetnek. A DTM-ben Audival versenyző ifjú tehetségek most Daytonában bizonyítottak, Albuquerque az utolsó percekig verte vissza az ellenfelek támadásait. A második helyen beérkező APR Motorsport sem nyeretlen kezdőket igazolt: Ian Baas, Marc Basseng, René Rast és Frank Stippler kvartettjéből minden bizonnyal a középső kettő rendelkezik a legkomolyabb eredményekkel. A dobogó legalsó fokán az FXDD Ferrari észak-amerikai pilótákat foglalkoztató csapata végzett, nagy neveket maguk mögött hagyva. A címvédő 44-es Magnus Racing Porsche az Andy Lally, Nicolas Armindo, Richard Lietz, John Potter négyessel ezúttal csak az ötödik helyig jutott, mivel percekkel a leintés előtt üzemanyagot kellett felvenniük. A Dubai 24-est megnyerő Jeroen Bleekemolen hatodik lett, épp megelőzve az utolsó métereken benzin nélkül vánszorgó, a 13-as Audival vitézkedő Markus Winkelhock-ot. A 2007-es Forma-1-es Európa Nagydíjat a Spykerrel pár körig vezető német az élbolyban parádézott, de egy kiforgás és az apadó üzemenyag megfosztotta a nagyobb sikertől.

Ismert neveken legeltethetjük a szemünket az eredménylista alján, a kiesőknél is: a háromszoros túraautó-világbajnok Andy Priaulx rajthoz sem tudott állni, mivel a csütörtöki edzésen rommá tört a BMW-je. Nick Tandy idén másodszor állt rajthoz 24 óráson, de ahogy Dubaiban, úgy Daytonában sem járt szerencsével. Kevin Estre, Norbert Siedler, Rubens Barrichello, Tony Kanaan, Emmanuel Collard, Romain Dumas, Jan Magnussen, Eliseo Salazar, Toni Vilander, Giancarlo Fisichella. Egyikük sem látta meg a kockás zászlót. A legnagyobbat a 30-as NGT Motorsport zuhant, akik az élről kényszerültek a garázsba: Kuba Giermaziak az oválon fél kézzel fogta a kormányt, mikor hirtelen kitört a futóműve: Henrique Cisneros, Sean Edwards és Patrick Pilet vélhetően elismeréssel adóznak csapattársuknak, aki így is irányítása alatt tudta tartani a Porschét. A rengeteg ismert pilóta kiesése ellenére végig éles csatákkal gyönyörködtette a nézőket a GT kategória.

Az Audi nem áll meg: 2014-től az ALMS/Rolex Series fúziójában a prototípusok között állítanak hadrendbe egy csapatot.

GX - győztesek: 16-Napleton Racing (Nelson Canache, David Donohue, Shane Lewis, Jim Norman)

A vadonatúj GX kategóriában visszafogott versenyzés zajlott. A mindössze hat autóval debütáló, kicsit ködös kilétű géposztályban dízel meghajtású, az utcai modellekből erősen átalakított, de GT-nek nem nevezhető versenyautók rótták a köröket. Ismert arcokat a kevés induló ellenére is láthattunk: a 70-es Speedsource Mazdával Jonathan Bomarito, Marino Franchitti, James Hinchcliffe és Sylvain Tremblay próbált szerencsét, de mire leszállt az éj, Hinchcliffe már a helyi tévétársaság kommentátorállásában utánozta Kimi Räikkönen jellegzetes beszédstílusát, igen meggyőzően. A Speedsource Mazda testvérautója, a szellemes rajtszámmal felmatricázott 00-ás gép csupán 33 kört bírt, és két biztonsági autós fázis okozása után feladta a versenyt. A hatból három autó ért célba, a győztes Porsche Cayman pedig kerek 10 körrel többet tett meg, mint a második helyezett Bullet Racing Porschéja, amelyben a WTCC-s Darryl O'Young is helyet foglalt. A GX osztály tehát megtette első lépéseit az autósport porondján, és bár kicsit botladozott, minden bizonnyal felnő majd az elvárásokhoz.

Akik nem ismerik a hosszútávú versenyzést, azt hiszik, hogy unalmas. Akik látták az idei Daytonai 24 órást, azok tudják, hogy az enduranszsport izgalmas, lüktető, lehengerlő. Aki nem hiszi, járjon utána! Segítségül szolgáljon két videó a szombati és a vasárnapi eseményekről: