Rázókő blog

Mindössze egy héttel társuk, Justin Wilson elvesztése után nehéz szívvel ültek autóba az IndyCar sorozat versenyzői a hétvégi idényzárón Sonomában. A dupla pontokat osztó kaliforniai fináléra hatan utaztak bajnoki esélyekkel, mégis a listavezető Juan Pablo Montoya sikere tűnt a leginkább valószínűnek. Az IndyCar azonban nem arról híres, hogy a pontversenye éllovasát pártolja a szerencse a szezon végén.

Montoya a márciusi St. Pete-i nyitány óta vezette a tabellát. Bár a szezon elején felépített magabiztos előnye szép lassan apadt, a riválisok balszerencséjéből szemfülesen profitáló kolumbiai a többé-kevésbé konstans teljesítményének hála 34 pontos „távolságból” nézhetett hátra. Legnagyobb ellenfelének a 2015-re bombaformába lendülő Graham Rahal volt, de az évek óta szinte láthatatlanul az élmezőnyben autózó Scott Dixont sem lehetett leírni a hétvége előtt. Montoyának azonban volt még egy ellenfele: a pontozás.

A Forma-1-ben gyűlölt és félt duplapontos idényzárót az IndyCar eddig probléma nélkül alkalmazta. Idén azonban a korábbiaktól eltérően nem egy oválpályán rendezett 500 mérföldes futammal, hanem egy klasszikus versenypályán, megszokott versenytávval lebonyolított versennyel zárult az évad. A papírformára rácáfolva a bajnokságot besöprő Dixon a lehető legjobbkor aratta idei harmadik futamgyőzelmét, hisz a duplázásnak hála 100 pont (plusz a legtöbb élen töltött körért két pont) ütötte a markát.

Rá jellemző stílusban nyerte meg a bajnoki címet az új-zélandi. A tabellán az év során szép csendben egyre feljebb kúszott, és a surranó pályán előzte meg a Forma-1-es korszaka előtt már egyszer bajnokká avatott Montoyát. A kolumbiainak akkor kezdett igazán fájdalmas lenni a dupla pontozás, mikor csapattársa, Will Power összekoccant vele a 85 körös futam 39. körében, a mezőny végére száműzve a szárnycserére kényszerült listavezetőt. Bár mindent megtett, Montoya nem tudott eléggé előretörni, míg Dixon a Ganassi csapat ügyes stratégiájával nemcsak a futamot, hanem a bajnokságot is megnyerte. Drámaibb végjáték nem is lehetett volna: Dixon győzelme esetén Montoyának egy 5. helyre volt szüksége, a kolumbiai viszont csak 6. lett, így Dixon pontegyenlőséggel, több győzelmének köszönhetően lett négyszeres bajnok

Az IndyCar 2015-ös szezonja fájdalmasan korán véget ért. Egy eseménydús évadot egy hosszú uborkaszezon követ, de a sorozat ígérete szerint a következő idény hosszabb lesz. Addig is lehet beszélni Montoya elszalasztott lehetőségéről.

kép: indycar.com

Döntés született a Német Túraautó-bajnokság spielbergi fordulója után kipattant botrány ügyében. Mint ismert, a négy héttel ezelőtti osztrák versenyhétvége vasárnapi futamán az Audi mindig úriemberként nyilatkozó motorsport főnöke, Dr. Wolfgang Ullrich arra utasította Timo Scheidert, hogy lökje ki az előtte autózó Robert Wickens Mercedesét.

Az Audi kétszeres bajnoka eleget tett a parancsnak, de a koccanás nemcsak Wickens, hanem az előtte közvetlenül autózó, a bajnokságot akkor vezető Pascal Wehrlein versenyének is véget vetett. A Mercedes vezetése tombolt, de Ullrich tagadta, hogy a rádióüzenet tőle származott volna. Később bocsánatot kért és elismerte, tényleg az ő szavait hallottuk, de állítása szerint nem tudta, hogy a pillanat hevében tett megnyilvánulását a versenyző is hallotta. A versenyfelügyelők vizsgálatot indítottak és a vétkes, 6. helyen célba érkezett Scheidert kizárták a versenyből.

A Német Motorsport Szövetség, a DMSB is vizsgálódott az ügyben, döntését pedig tegnap nyilvánosságra hozta. Timo Scheidert eltiltották a hétvégén megrendezésre kerülő moszkvai versenyektől. Dr. Ullrich a szezon hátralévő részében (négy versenyhétvége) nem léphet be a boxutcába és a rádiós kommunikációban sem vehet részt. Az Audit megfosztották a spielbergi második futamon szerzett 62, a gyártók pontversenyébe beszámított pontjaitól és 200 ezer euró pénzbírsággal sújtották, amit a DMSB kasszájába kell befizetnie.

Ha elképzelünk egy "incidens-skálát", annak egyik végében a NASCAR, másik végében a DTM áll. A legnépszerűbb amerikai versenysorozatban évről évre látunk olyan eseteket, ahol versenyzők és rivális csapattagok ugranak egymás torkának a leintést követően, sérelmüket megtorlandó. A DTM világa nem is lehetne különbözőbb. A legutóbbi, hasonló botrány még 2007-ben Barcelonában történt, amikor az Audi versenyzőit szokatlan gyakorisággal terelték le a pályáról a Mercedes pilótái. Wolfgang Ullrichot annyira feldühítették a koccanások, hogy a verseny közben visszaléptette az összes indulóját, így mindössze hat Mercedes autó fejezte be a futamot. Milyen ironikus tud lenni a sors...

A német szövetség szerint a spielbergi incidens ártott a sportnak. A DTM vezetői mégis dörzsölhetik a tenyerüket, mert a bajnokság több médiafigyelmet kap, mint bármikor az elmúlt években. Sokkal inkább az Audi imázsa szenvedett csorbát, Moszkvában viszont lehetőséget kapnak a szépítésre.

forrás: motorsport.com, f1fanatic.co.uk // kép: touringcartimes.com

Henry Surtees, Dan Wheldon, Jules Bianchi, Justin Wilson. Nyíltkerekes versenysorozatok jól ismert nevei. Négy kiváló versenyző, akik versenybaleset során elszenvedett fejsérülés miatt tragikusan korán itt hagytak minket. Mindannyiuk halála után viták indultak a nyíltkerekes szériák legnagyobb veszélyforrásának, a versenyzők fejének kitettségéről. Néhány hamvában holt próbálkozást leszámítva azonban inkább a szavak, mint a tettek dominálnak a mai autósport legnagyobb biztonsági kihívásának leküzdésében. Kérdés, mi áll a fejlődés útjában? Mint minden probléma, ez is összetett.

Tradíció. Azt hiszem, mindennemű változás legnagyobb akadálya. Történjék változás az élet bármely területén, az ember mindig arra törekedett, hogy a hagyományait megőrizze. Amióta világ a világ, az open-wheel versenyzéshez hozzátartozott az open-air jelenség. Az elmúlt évtizedek biztonsági intézkedései következtében a pilóták fejét egyre jobban védték a becsapódásoktól, de az open-air jelleg, a nyílt pilótafülkék megőrzése természetes volt. Bármely versenysorozatról legyen szó, a szurkolók az autókon történő apró változásokat is nehezen fogadják el, mert a tradicionális formák változásában a régi jó dolgok megtagadását is látják.

Kockázat. A zárt pilótafülkék új kockázati tényezőket hordoznak magukban. A legutóbb az FIA által végrehajtott tesztből levont következtetések szerint ezek a kockázatok magasabbak, mint a nyílt cockpitekkel járók. A szélvédő betörhet, vagy a rajta megpattanó törmelékek veszélyeztethetik a nézőket. Baleset esetén a pilóták mentését megnehezítik a zárt pilótafülkék. Jogosan merül fel a kérdés, hogyan küszöbölték ki ezeket a kockázatokat az utóbbi években fokozatosan zárt fülkékre váltó Le Mans prototípusok esetében és miért nem tanulhat az enduransz bajnokságoktól a Forma-1 vagy az IndyCar.

Fortuna kegyeiben

Az embernek az az érzése, mintha az utóbbi években megszaporodtak volna a súlyos fejsérüléssel, és az ebből következő halállal járó versenybalesetek. Megdöbbentő, milyen apróságon múlt, hogy Bianchi épp a darus kocsit találta el, hogy a hétfőn elhunyt Wilson egy nappal korábban épp egy levegőben bukdácsoló szárnydarabbal találkozott. A hírek azokról szólnak, akik nem voltak szerencsések, a szurkolók változásokat követelnek, ha baj történik, de kevesen teszik szóvá a veszélyt, ha szerencsés kimenetelű balesetet látnak.

Nemcsak az az elképesztő, mekkora pechje volt az említett versenyzőknek, hanem az is, hogy mennyi tragédia történhetett volna, ha a többiek nem a dolgok szerencsésebb oldalára kerülnek. Mekkora veszélyben volt Kimi Räikkönen az idei Osztrák Nagydíj rajtbaleseténél, vagy Fernando Alonso 2012-ben Spában! Mindkét esetben centiméterekre voltak a versenyzők fejétől az irányíthatatlan autók. Mások is hálát adhatnak az égnek: a hétvégi Belga Nagydíj betétversenyein sok bukás történt, a vasárnapi GP3-as versenyen Matt Parry kiesését egy korábbi balesetből pályára repült kerék okozta.

James Hinchcliffe IndyCar versenyző fejét a 2014-es Indianapolisi Nagydíjon egy előtte történt koccanástól lerepült szárnydarab találta el. Még aznap kiengedték a kórházból.

Törmelékeső, repkedő kerekek: szintén a 2014-es Indianapolisi Nagydíjról

Sokan mondják, hogy a versenyzők vállalják a versenyzéssel járó kockázatokat és hogy a motorsport mindig veszélyes lesz. Ez igaz, de nem kell folyamatosan fáradoznunk azért, hogy egyre biztonságosabb legyen? A világ és így az autósport is folyamatosan változik. A tradíciók lassíthatják ugyan a fejlődést, de meg nem állíthatják. Reméljük, az újabb forradalmi változásig a szerencse kíséri majd a nyíltkerekes versenyzőket a pályán.

Kép: Bryn Lennon/Getty Images

Nagy várakozás előzte meg a 82. Le Mans-i 24 órás autóversenyt, melyen a Porsche visszatérésének köszönhetően három gyártó küzdött az abszolút diadalért. A klasszikusokat idéző küzdelmekről álmodoztak az Audi dominanciájába kissé belefáradók, és ha más formában is, mint várták, de megidéződött a régi idők Le Mans-ja.

A technika ördöge ugyanis régóta nem látott elánnal szedte az áldozatait, ezért a végső győztes pozíciója csak másfél órával a leintés előtt szilárdult meg. Miután 14 élen töltött óra után a 7-es rajtszámú Toyota eltűnt a versenyből, a műszaki problémák ecc, pecc, kimehetsz módjára találták meg az esélyeseket. Hosszabb, rövidebb időre a gyári csapatok összes autóját garázsba kellett tolni az egynapos futam alatt, a kérdés már csak az volt, melyik trió lesz az, akit megkímél a technika az élen.

Végül a 2-es Audi bírta a legtovább, a pár éve még szürke eminenciásnak tartott Benoit Treluyer, Marcel Fässler és Andre Lotterer trió így harmadik Le Mans-i serlegét vihette haza. Mögöttük végzett az 1-es egység, amely két nappal a rajt előtt még autóval sem rendelkezett Loic Duval horrorisztikus balesete miatt. Az Audinál beismerték, miután a turbó szerelése miatt több kör hátrányba kerültek, már nem hittek a győzelemben. 2014 már csak ilyen valószerűtlen fordulatokat hozott.

Nem lehet nem sajnálni a Toyotát. Harmadik nekifutásra, tökéletes szezonkezdet után a legnagyobb esélyesek voltak, de a balszerencse, ami eddig elkerülte őket, most lesújtott. Alex Wurz, Stephane Sarrazin és Kazuki Nakajima már maga előtt látta a győzelmi trófeát, mikor az autó erejét vesztette. A második, 8-as rajtszámú csapat végül dobogóra állt, ami nem kis bravúr azok után, hogy Nicolas Lapierre a harmadik órában az esőben a Bonanomi-Bird ütközés miatt palánknak vágta a TS 040 Hybridet. A japánoknak így is sovány vigasz a bronzérem.

Micsoda visszatérés a Porschétól! Az ellenfelek technikai zűrjei miatt a 20-as rajtszámú kocsi akár nyerhetett is volna, de Timo Bernhard, Brendon Hartley és Mark Webber kalandja másfél órával a leintés előtt véget ért. A 14-es autó keretbe foglalta a napot, az elején és a végén is adott munkát a szerelőknek, de a kockás zászlót meglátta.

Az LMP2 is nagy drámák színtere volt. A 35-ös G-Drive OAK autó egy kényelmes előnyt veszített el fékproblémák és hajtásgondok miatt, de rajtuk kívül a 36-os Signatech Alpine és a 47-es KCMG is fájdalmas búcsút kellett, hogy vegyen az elsőségtől a technika, illetve baleset miatt. A Jota Sport Harry Tincknell, Simon Dolan és Oliver Turvey hármasával kategóriagyőzelmet szerzett, rácáfolva a verseny végi oddsokra.

A GT-ben a szokottnál valamivel kevesebb akciót láttunk, bár az Aston és a Corvette éjszakai csatája biztosan emlékezetes marad. A profik között az AF Corse Giancarlo Fisichella, Gianmaria Bruni és Toni Vilander triója megismételte két évvel ezelőtti győzelmét, míg az „amatőr” kategóriában az Aston Martin dán csapata (Kristian Poulsen, David Heinemeier-Hansson, Nicki Thiim) örülhetett.

Milyen volt az idei Le Mans? Igazi enduransz verseny volt, bárkire lecsaphatott a technika ördöge és végül az nyert, akit a legkevesebbszer és a „legjobbkor” gyötört. Az Audi ismét bebizonyította, miért uralja ezt a sportot már egy évtizede, és Le Mans is bizonyította, hogy a 24 órás versenyen a legreménytelenebb helyzetből is van visszaút. Volt eső, voltak balesetek, dráma minden mennyiségben. Ott fent nem akármilyen forgatókönyvet írtak idénre!

Képek: autoblog.com

26 év szünet után a hétvégén ismét pályára gördültek a Német Túraautó-bajnokság autói a Hungaroringen. A magyar pálya már azzal sem kis sikert ért el, hogy a kurta, mindössze tíz futamos DTM versenynaptárba beverekedte magát, a váratlanul izgalmas verseny után pedig csak pozitív érzésekkel lehet visszatekinteni a széria vendéglátására. Következzen néhány gondolat a magyar futamról.

Meglepett a Hungaroring visszatérése. A mogyoródi pálya - a kínai Guangzhou utcai pályával egyetemben - olyan neves helyszíneket váltott, mint Brands Hatch, vagy Zandvoort. Az Audi és a Mercedes gyárak jelenléte persze sokat lendített a magyar kontraktust aláíró kezeken. Hogy lesz-e folytatás, azt egyelőre nem tudni, ahogy azt sem, mennyire feleltek meg a látogatottsági adatok a szervezők elvárásainak.

Vegyesek az érzéseim a helyszíni nézettséggel kapcsolatban. A tribünök mögötti területen épphogy meg lehetett mozdulni, de a kamerák képei néha a lelátók bántóan üres részeit kapták el. A közvetítésben látottak persze gyakran félrevezetőek lehetnek, talán jobb is, ha az ember a saját érzéseinek hisz. Ott, a helyszínen úgy tűnt, a magyarokat nem hagyta hidegen a DTM, Németországon kívül, a bajnokság jelenlegi inkarnációjának ismeretlen területen talán nagyobb nézőszám nem is lehetett volna elvárható. Tudom, kissé csapongok, de mint fentebb írtam, vegyesek az érzéseim.

Amiben viszont teljesen biztos vagyok, hogy ez a verseny kenterbe verné bármelyik, az utóbbi években rendezett DTM viadalt és hogy méltó volt az eddigi rendkívül izgalmas szezonhoz. A bajnokság rengeteget küzdött azzal, hogy akciódússá tegye a nézőket általában vonatozással altató futamokat, az idén bevezetett újítások pedig úgy tűnik, meghozták a várva várt izgalmakat. Sokan mondják, hogy a Ringen nem lehet előzni, de Glockék rácáfoltak a régóta - megjegyzem jogosan - fennálló tézisre.

Egy parádés futam emlékével hagytam el a Hungaroringet vasárnap és azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy várjuk vissza a fiúkat jövőre is!

Képek: velocidades.pt, autosport.com

Nem akármilyen motorsport hétvége áll előttünk. A világ három legnagyobb autóversenyéből kettőt vasárnap rendeznek, de rajtuk kívül még két világbajnokság és egy GT sorozat is várja a piros lámpák kialvását.

Forma-1 6. forduló - Monacói Nagydíj, Monte-Carlo

Monaco a Száguldó Cirkusz ékköve, de a szűk, szalagkorláttal övezett, kanyargós pálya aligha a csillogást juttatja eszébe a versenyzőknek. Az idei autók miatt az utóbbi évek legnehezebb hercegségbeli futamát várják a pilóták, és épp a sok ismeretlen tényezőnek köszönhetően idén először mutatkozik reális esély a Mercedesek legyőzésére.

IndyCar 5. forduló - Indianapolis 500

Monaco után az Indy 500 teheti fel az i-re a pontot. A legendás verseny az IndyCart legsötétebb időszakában is a nézettségi statisztikák élére repítette, és maga a futam is évről évre hű marad a gyökereihez. Tavaly rekordot döntött az előzések és a versenyben vezető pilóták száma, idén a sebességcsúcsokat ostromolják a versenyzők. Az oválkirály Ed Carpenter indulhat az élről, de az ötszázadik mérföld Indianapolisban szinte bárkit a győztesek közé emelhet.

WTCC 9. és 10. forduló - Salzburgring, Ausztria

Az elmosott szlovákiai hétvége után Ausztriába látogat a Túraautó-vb mezőnye. Eső most sem kizárt, de ha nem az égi áldás, akkor a pálya nehezíti majd a versenyzők életét. A gyors és defektveszélyt magában hordozó Salzburgring nem kedvez a motorerővel szenvedő Hondáknak, de a szeszélyes időjárás kiegyenlítheti az esélyeket. Jose Maria Lopez magabiztos fórral vezeti a pontversenyt, így ha mégis Citroen parádévá fajul a hétvége, a világbajnoki aspiránsok küzdelmei hozhatnak izgalmat.

Superbike-vb 5. forduló - Donington Park, Egyesült Királyság

Hazai versenyére érkezik Jonathan Rea, aki megnyerte az elmúlt három futamot és átvette a vezetést a világbajnoki pontversenyben. A Honda régóta nem tűnt ilyen erősnek, a címvédő Sykes-nak így még egy ellenfélre figyelnie kell az Aprilia duó mellett. Silverstone kiesésével Donington maradt az egyetlen brit helyszín a naptárban, a királyság versenyzőinek tehát a hétvégi két futam maradt a lehetőség az otthoni sikerre.

Blancpain Endurance Series 2. forduló - Silverstone, Egyesült Királyság

Nem kellett sokat utazniuk a Blancpain GT Series versenyzőinek a múlt heti brands hatch-i sprint után a vasárnapi silverstone-i három órás műszakra. Legutóbb április elején Monzában versenyeztek az enduranszosok, akkor az ART McLaren ritkán látott magabiztos győzelemmel sokkolta a mezőnyt. A Demoustier/Parente/Premat trió mögött azért zajlottak az események, és a hétvégi futamon is rengeteg akció várható. A Blancpain sorozat biztosan nem okoz csalódást.

Forma-1 4. forduló - Kínai Nagydíj, Sanghaj

Bahreinben felocsúdott kezdeti bizonytalanságából a Forma-1 és egy elképesztően izgalmas versenyt produkált. Sanghajban jó eséllyel látunk majd egy hasonlót, hisz a kínai pályán már hagyománynak számít a rengeteg előzés és akció. Szükség is van egy újabb parádéra, mert a Száguldó Cirkuszt saját szereplői és rajongói kezdték fojtogatni sorozatos kritikáikkal, mindössze két verseny tanulságából. Kérdés, a Mercedes körül mennyire szorul majd a hurok, az eddig domináns csapathoz ugyanis az eddig látottak alapján közelebb került a Red Bull. A pontokat persze a versenyért osztják...

WTCC 2. forduló - Le Castellet, Franciaország

Döbbenetes Citroën dominanciával indult a Túraautó-vb szezonja múlt héten, és tekintve, hogy a Paul Ricard pályát ők ismerik a legjobban, megint csak maguk mögött hagyhatják a mezőnyt. A pénteki teszt azonban bizakodásra ad okot, a Honda közelebb került a franciákhoz, és Michelisz Norbi is pozitívan értékelte a kezdetet. Érdekes lenne, ha a Citroën épp otthon találna riválisra, de nézőként talán reálisabb elvárás lenne, ha a három C-Elysee csatájától várnánk izgalmakat.

AutoGP 2. forduló – Le Castellet, Franciaország

Marrakeshben az első futamon elütötték egy dobogótól, a másodikon viszont a végéről állhatott pódiumra Kiss Pál Tamás. A magyar versenyző pénteken a szabadedzésen futott leggyorsabb idővel iratkozott fel a legnagyobb esélyesek listájára, így akár a magyar himnusz is felcsendülhet a díjátadó ceremónián.

WEC 1. forduló – Silverstone, Egyesült Királyság

„Hibridebb” arcát mutatja az Enduransz-vb, mint valaha. Az új LMP1-es szabályok az energia hatékony felhasználását helyezik előtérbe, a pályákat évek óta uraló Audiknak nem kis kihívást támasztva a címvédéshez. Támad a Toyota és debütál a Porsche, többek között Mark Webberrel a volánnál (a teljes Porsche gárda: Marc Lieb, Romain Dumas, Neel Jani, Timo Bernhard, Mark Webber és Brendon Hartley). Szélesedett tehát a paletta, érdemes lesz figyelni a WEC küzdelmeit idén is.

ELMS 1. forduló – Silverstone, Egyesült Királyság

Nem is lenne ünnepi, és „szuperhétvége” a silverstone-i, ha nem lépnének pályára az Európai Le Mans Széria autói is. A tavaly a klinikai halál állapotából visszahozott bajnokság háromról négy órásra növelte a versenytávot, 39 indulójával (összesen 112 versenyző) pedig bőven túlszárnyalja még a világbajnokság létszámát is. Anglia az egyetlen megosztott helyszín a vb-vel, de az ELMS már önmagában is ismét vonzóvá vált az enduransz hívők számára.

Blancpain Sprint Series 1. forduló – Nogaro, Franciaország

Múlt héten az enduranszosok, most pedig a sprinterek ülnek autóba a Blancpain GT Series keretein belül. Bár sokan versenyeznek mindkét szériában, egyvalaki kicsit árnyékot vet a többiekre. Alex Zanardi 2009 után tér vissza a versenyzés világába, bár a „nyugdíjban” eltöltött idő nem akármilyen sikerekben bővelkedett: az olasz kétszeres paralimpiai bajnokként ül a ROAL Motorsport BMW-jébe. Ha másért nem, a közönség kedvenc olaszért biztosan érdemes lesz megnézni a nogarói fordulót.

BSB 1. forduló – Brands Hatch Indy, Anglia

Címvédő nélkül kezdődik meg a Brit Superbike idény 2014-ben, Alex Lowes ugyanis a világbajnokságba igazolt. A széria sztárja, Shane Byrne így sem marad ellenfél nélkül, 29 társához olyan motorosok tartoznak, mint a visszatérő James Ellison és John Hopkins, vagy a nyolcszoros Isle of Man TT győztes Ian Hutchison, de a hétszeres TT bajnok Michael Dunlop is rajthoz áll az első két fordulón. A BSB tehát nem hagyja el jó szokását: idén is a legerősebb nemzeti bajnokságnak számít.

Képek: Ng Han Guan, carwitter.com

Új autók, új szabályok, új versenyzők, régi történet. Mintha csak újra 2012-t írnánk, három autó kibérli a rajtrács első három helyét, majd kisajátítja a dobogó mindhárom fokát. A különbség annyi, hogy ezúttal nem kék Chevrolet-k, hanem újszerű látványt nyújtó Citroënek teszi hallatlanul izgalmassá a negyedik helyért folytatott küzdelmet.

Jöttek, láttak, győztek. Majd újra győznek? Szokatlan jelenség az autósportban, hogy egy újonc istálló, bírjon bármekkora költségvetéssel, legyenek bármilyen jó versenyzői, nulla tapasztalattal az első perctől kezdve elkalapál mindenkit. Új kihívásként tekintett a Citroën a WTCC-re, de hol itt a kihívás? Hol vannak a kihívók? Az egyszeri néző azt hihetné, dilettáns csapatokból áll a mezőny, hogy egy újonnan érkezett brigád könnyűszerrel feltörli velük a padlót. A valóság persze sokkal árnyaltabb, de a marrakeshi hétvégén nem a balesetek voltak ijesztőek, hanem a francia márka produkciója.

A Chevrolet gyár kiszállásakor sokan arra számítottak, hogy a Cruze-ok nyomasztó fölényének eltűnése vonzóvá teheti a szériát más gyárak számára. A Citroën megérkezett, de látva a téli teszteket és az idénynyitót, hosszú távon ugyanabba a dilemmába eshetnek az autógyárak, mint a Chevy-érában. Megéri-e bevállalni a biztos vereséget? Vagy épp az ellenkező hatást érik el Lopezék? „Ha nekik sikerült, nekünk miért ne?” – fogalmazódhat meg a gondolat a vezérigazgatói fejekben. Így, vagy úgy, de a Citroën minden dicséretet megérdemel, mert ennél jobb debütálást nem lehetett volna produkálni. Csak remélni lehet, hogy a többiek valahogy felzárkóznak – erre nagy összegben azért ne fogadjunk.

Hol vannak már azok az idők, amikor a gazdagok megelégedtek a csapattulajdonosi pozícióval! Ma már természetes, hogy a „pénzemberek” egy autót is fenntartanak maguknak, miközben jobbnál jobb túraautósok tengődnek szerződés nélkül. Az úrvezetőkkel nem az a baj, hogy a pénzük miatt versenyeznek, hanem, hogy nem hajlandók változtatni könnyelmű hozzáállásukon. Akár falak, akár nagy bukóterek között száguldoznak, nemcsak a saját, hanem mások életével és pénztárcájával is játszanak, ha nem fejlődnek.

Igen, René Münnichre gondolok. Meg arra a pár srácra, akik tavaly Makaóban biztonsági autó, majd piros zászló alatt játszottak flippert egymással. Jó látni, hogy az All-Inkl.com csapat el tudott indulni, de aggasztó, hogy egy igen versenyképes Chevrolet került Münnich alá. Távol álljon tőlem, hogy bántsam a Münnich Motorsport első emberét, de amit Marokkóban a rajtnál művelt, azt nehéz finom kifejezésekkel értékelni. Egy gyengécske autóval a rajtrács végén észre sem vesszük, ha kicsit indiszponáltan viselkedik, de a mezőny közepén már komoly rizikófaktor a jelenléte. A többiek rutinja és a szerencse végül megelőzte a bajt, de ki tudja, meddig lesz ennyi elég.

Képek: FIA WTCC Facebook