A Forma-1 összecsapásaira minduntalan szomjazó közönség részegítő mennyiséget kapott az autósport legjavából a hétvégi Bahreini Nagydíjon. A Forma-1-ben versenyez a világ 22 legjobb pilótája, hangzik a kissé közhelyes, a PR mázától bűzlő frázis. A sivatagi versenypályán látottak viszont felruházták a fenti mondatot a hitelesség köntösével. 57 körön át tartó szüntelen csatározás, kerék-kerék elleni ütközetek, melyek bevállalósak, de nem esztelenek voltak. DRS, Pirelli ide, vagy oda, a szahíri verseny élvezetes volt és a versenyzők pályán nyújtott produkciója igazolta a Forma-1 mai értékét. Akinek a 2013-as évad negyedik versenyhétvégéje után sem tetszik a száguldó cirkusz mai képe, az attól tartok, menthetetlenül távol került a királykategória motorzúgásának vasárnap délutáni eksztázisától.
Sebastian Vettel nemcsak gyors volt, hanem szerencsés is Bahreinben. Fernando Alonso már a verseny elején kikerült a győzelemre esélyesek sorából, mikor Ferrariján nyitva maradt a hátsó szárny mozgatható lapja. A spanyol kétszer is kénytelen volt a DRS hibája miatt a boxba hajtani, majd az egész futamot a rendszer segítsége nélkül teljesíteni. Ennek ellenére a négy pontot érő 8. helyen intették le, épp eggyel a pole pozícióból tragikusan visszaeső Nico Rosberg előtt. A Ferrari hiába mutatott erős idénykezdetet, Alonso a maláj kiesésével és a hétvégi műszaki zűrrel már 30 pontos deficittel viseltetik a listavezető Red Bullossal szemben. Másik nagy riválisát, Kimi Räikkönent már szombaton kihúzhatta listájáról a háromszoros világbajnok, a Lotus ugyanis tavaly felvett szokásához híven a pocsék időmérővel vágta el magát a végső sikertől. Mégis, az E21 eddigi eredményeit tekintve sikeresebb elődjénél és a szeszélyes gumikat is hallatlanul jól sakkban tartja, mi sem bizonyítja ezen tényeket, hogy Räikkönen a nyolcadik, Romain Grosjean a tizenegyedik rajthelyről állhatott fel a pódiumra, amely érdekes módon a tavalyi nagydíjéval teljesen megegyező összetételűvé alakult. Vettel persze Alonso és a Lotusok nyomása ellenére is nyerhetett volna.
Lewis Hamilton közel áll ahhoz, hogy csapattársa fejére nőjön. Rosberg az élről rajtolva mindössze az eredménylista kilencedik sorába tudta bekarcolni nevét, a brit versenye viszont épp fordítva alakult. Nyerési esélye persze nem volt a 2008-as világbajnoknak, de a Vettel mögött kialakult sűrű eseményáradatban ügyesen lopakodott előre. A futam végi ötödik pozícióját csak azért nem tudta negyedikre cserélni, mert már nem volt ideje elkapni az élete versenyén lubickoló Paul di Restát. Rosberg könnyedén találhatja magát Mark Webber helyzetében, aki szintén évekkel korábban csatlakozott csapatához, majd szinte észrevétlenül másodhegedűssé degradálódott. A 2006-ban Williams-színekben debütáló németben valószínűleg több potenciál van, mint az ausztrál Red Bullosban, de a tavalyi győzelme ellenére Nico nyolcadik F1-es éve is a siker utáni vágyakozással telik. Michael Schumachert le tudta győzni, kérdés, beletörik-e a bicskája az új csapattárs nyújtotta kihívásba.
Nem a Mercedes az egyetlen csapat, melynek jól berendezkedett pilótája arra lett figyelmes, hogy az új márkatárs átrendezte az asztalát, megette a szendvicsét és kidobta a fikuszát. A McLarenhez érkező Sergio Perezt sokan alábecsülték a 2012-es szezon végén bemutatott sorozatos bakijai miatt, 2013 első három versenyhétvégéje után már maga a csapatfőnök, Martin Whitmarsh vonta fel a szemöldökét, mikor a mexikói leterelte Kimi Räikkönent a pályáról. A csapat keményebb versenyzést kért, Checo pedig mintha csak arra várt volna, hogy szóljanak neki. Bahreinben így a két McLaren került a hangulatfelelős néha hálátlan szerepébe, versenyzőik ütötték-vágták egymást, Perez pedig egyszer hozzá is ért Button jobb hátsó kerekéhez. A 2009-es világbajnok kiakadt csapattársa mutatványain és maga Perez is elismerte, túl kemény küzdelmet vívtak, de érdekes módon a McLarenre mintha üdítően hatott volna, hogy végre történik velük valami. A wokingiak ismét fényesre polírozták a csapattársak közti egyenlőség hirdetéséért saját magukról felállított szobrot, és Whitmarsh hasonló versenyzésre buzdította fiatal pilótáját a jövőben is. Várható, hogy a csapatvezetésnek lesz még néhány izzasztó pillanata a pitfalon.
A McLarenek látványos versenyzése legfeljebb néhány vállveregetést hozott a konyhára a rajongók részéről: a brit istálló mindössze 9 pontot gyűjtött a Közel-Keleten, ráadásul a konstruktőri tabellán visszaesett a 6. helyre, a Force India mögé. Náluk is katasztrofálisabb egy hónapot könyvelhet el a Sauber és a Williams: előbbi tavaly ilyenkor már egy ezüstérmet is a falra akaszthatott, idén viszont még csak a Nico Hülkenberg által összekapart öt pont árválkodik a svájciak neve mellett. A 2013-as konstrukciótól rengeteget vártak, de a harapós grafitszürke farkasbőr alatt egy szelíd bárány párás tekintete köszön vissza. A Williams tavalyi győztes autóját szinte teljesen átfaragta, melyre jól rá is faragott: a grove-i alakulat egy fia pontot sem zsákolt négy verseny alatt és csak a Caterhamet és a Marussiát előzi meg a gyártók összesítésében. A két kék-fehér overallos pilótát nem látjuk gyakran, Pastor Maldonado visszatért debütáló évének formájához, Valtteri Bottas képességei pedig még nem bontakoztak ki.
Különös, hogy az újonc versenyzők közül az a Jules Bianchi bizonyult eddig a legjobbnak, aki az egyik leggyengébb autóban ül. A francia rendszeresen veri nemcsak csapattársát, a szintén debütáns Max Chiltont, hanem a Caterham párosát is. Charles Pic ugyan felülkerekedett a dűnék között, de Bianchi az iskolapéldája annak, hogy az igazán nagy tehetség a mezőny hátsó régióiban is megcsillanhat.
A Forma-1-es szurkolók bőséges eseménycsomagot kaptak a Bahreini Nagydíjon és ezért hálásak lehetnek. Már csak azért is, mert a száguldó cirkusz Európába érkezése előtt megtartja tradicionális három hetes szünetét, amelyből sajnos át kell még vészelnünk néhányat a 2013-as évadban. Május 10. és 12. között a Spanyol Nagydíjjal folytatódik a világbajnoki sorozat.
