Hiába Lorenzo és Pedrosa versenyről versenyre tartó párharca, egymás utolsó körben való oda-vissza előzgetése, a MotoGP nem tud igazán nagyot ütni. A versenyekből évek óta hiányzik az a tűz, melyet a Superbike-ban, a Moto3-ban, vagy Moto2-ben látunk. Pedig a vb-t szervező Dorna Sports igyekszik, de az idén bevezetett CRT szabályrendszer is csak arra jó, hogy a mezőny létszáma ne az utolsó pontszerző helyekig tartson. A kis költségvetésű privát csapatoknak kitalált szabályrendszert (több motor és több üzemanyag áll rendelkezésükre egy évben) sokan bírálták, mondván a királykategória prototípus mivoltát tiporják sárba azzal, hogy szériagyártásból származó motorblokkokat engednek a MotoGP nagydíjain versenyezni. Néhány évvel ezelőtt ez nemhogy elképzelhetetlen lett volna, egyenesen szentségtörésnek számított volna! Lám, szükség törvényt bont és az ősi rivális Superbike vb-hez már ennyivel közelebb is kerültek a GP-sek.
Egyvalamiben azonban még messze állnak tőlük, ezek pedig az izgalmak. Bár már minden versenyen 21-22 motor rajtol el (a sérültektől és a szabadkártyásoktól függ, hogy mennyi), a prototípusok és a CRT-k között tátongó orbitális tempóbeli szakadék miatt többen nem lettek esélyesek a győzelemre. Ha megnézzük az idei szezont, a CRT-s csapatok számára ideális körülmények között a 9-10. hely érhető el. Alapszabály a motorsportban, hogy esőben felborulnak az erőviszonyok. A múlt hétvégi Maláj Nagydíj erre remekül rácáfolt.
A rajt után szokás szerint Jorge Lorenzo elhúzott a többiektől, de pár kör után világbajnoki ellenfele, Dani Pedrosa felzárkózott rá. Nagy üldözés következett, minek után a Hondás átvette a vezetést. Mögöttük a szokásos forgatókönyv zajlott: az indianapolisi bukása után lábadozó kétszeres világbajnok Casey Stonert tisztes távolságból követte a két Tech3 Yamaha, akiket a küszködő gyári Ducatival 2006 világbajnoka, Nicky Hayden kergetett. Valahol hátrébb Valentino Rossi szenvedett Stefan Bradl LCR Hondájával. Nagyjából minden úgy zajlott, mint az azelőtti 14 versenyen. Kivéve azt az apró tényt, hogy esett az eső, mely a 20 körös futam 15. körére olyan intenzívvé vált, hogy sorban kezdtek el leesni gépeikről a versenyzők. Lorenzo is majdnem a kavicságyban végezte, de világbajnoki képességeinek köszönhetően bukás nélkül megúszta. A fokozódó veszély miatt előkerült a piros zászló és rövid várakozás után lefújták a versenyt, melyet Pedrosa nyert meg 23 pontra csökkentve hátrányát spanyol honfitársához, Lorenzóhoz képest. Csodát kell-e egyáltalán várni az égi áldástól? Ha azt nem is, a Moto2-es futamot látva változatosságot mindenképp. Bár a Moto2-es küzdelmek mindig izgalmasak, ezúttal üdítő volt szokatlan neveket látni az élbolyban. Alex de Angelis, Gino Rea, Anthony West, Hafizh Syahrin. Egy pillanat, ő ki is? Egy szabadkártyás maláj motoros, aki a Petronas támogatásával indulhatott el hazai pályán és hívhatta fel magára a figyelmet az időjárásnak (is) hála. Ilyen felfordulást vár az ember akkor, ha megnyílnak az égi csatornák.
Mi a baj a MotoGP-vel? Talán az, amit a BMW szokatlan nyíltsággal fogalmazott meg nyáron: a Honda és a Yamaha eszeveszett fejlesztési versenybe fogott, amelynek se vége, se hossza és ezáltal túl nagy hangsúly kerül a technikára, megölve a nézők számára igazi szórakozást, magát a versenyzést. A németek, köszönik szépen, elvannak a Superbike-ban és amíg a királykategóriában a mérnökök produkálnak igazi versenyt, nem maguk a motorosok, addig nem is óhajtanak beszállni. Nem véletlen, hogy a Dorna első embere, Carmelo Ezpeleta nem zárta ki annak a lehetőségét sem, hogy 2013-tól csak CRT motorok futhatnak a legnagyobb géposztályban! Őszintén remélem, hogy ez nem fog megtörténni, hisz akkor épp a fordítottja történne annak, amit most a japán gyárak művelnek. Tény: a MotoGP világbajnoki címe még mindig a legértékesebb a motorversenyzés világában, és ha Ezpeletáék azt akarják, hogy ez így is maradjon, újra lángra kell lobbantaniuk a szériát. Ehhez csak sok sikert tudok kívánni!
A végére egy szomorú mementó: egy évvel ezelőtt hunyt ki az egyik legnagyobb csillag a motorversenyzés egén. Marco Simoncelli elvesztése fájdalmas volt nemcsak a versenyzőtársadalom, hanem minden rajongó számára, akit lázba hozott merész vezetési stílusa és régi nagyokat idéző előzései. Csütörtökön az egész paddock megemlékezett a 2011. október 23-án történt tragédiára és egy emlékplakettet állítottak a maláj pálya 11-es kanyarja mellé. Az a kanyar volt az utolsó, amelybe befordult...
