Az elmúlt hétvégén, különös módon egyszerre három versenysorozatban is váratlan, már-már abszurd büntetéshullám söpört végig a mezőnyön. A DTM és a Forma-3-as Európa-bajnokság Németországban, a Norisringen, míg az Auto GP az olaszországi Mugelloban vált büntetések vígjátékának szereplőjévé. Négy győzelmet vettek el a versenyek utáni versenybírósági vizsgálatokon, és az érintett versenyzőknek talán az is eszükbe jutott, hogy jobban jártak volna, ha az eredményeket sorsolják.

Az Auto GP olasz versenyhétvégéjét a brittel ellentétben tévés közvetítés formájában is követhettük, de a hivatalos győztes egyik futamon sem az a pilóta volt, akit nyerni láttunk. Az első futamon a holland Meindert van Buurent, a másodikon az olasz Kevin Giovesit intette le a kockás zászló elsőként, de mindketten integethettek a diadallal járó 25, illetve 20 egységüknek. Van Buuren azért vesztette el az első helyet, mert a boxkiállása után áthajtott a boxkijáratot a pályától elhatároló fehér vonalon, míg Giovesinek azért kellett lemondania a győzelmi serlegről, mert a rajtnál a felügyelők szerint nem tartotta tiszteletben a pálya határait. Bizarr, hogy egy versenyhétvégén egyik tényleges győztest sem úgy hívják, mint azt, akit elsőként intenek le. Piercarlo Ghinzani, a Ghinzani Motorsport főnöke hétfőn kritikával illette a sportfelügyelőket, mondván, túl szigorúan és túl merev hozzáállással osztották ki a büntetéseket, csapatát is megfosztva egy sikertől. Az olasz megvédte versenyzőjét, Giovesit, aki szerinte azzal nem követhetett el vétséget, hogy a rajtnál arra autózott, amerre volt hely és ahol nem ütközött össze senkivel.

Igazi mészárlást hajtottak végre a sportfelügyelők a Forma-3-as Európa-bajnokság norisringi első futamát követően. A célvonalat Raffaele Marciello szelte át elsőként, de a több biztonsági autóval és sárga zászlóval lassított versenyen többeket gyorshajtáson kaptak, köztük a győztest is. Így esett, hogy a 8. helyen (!) befutott brit Tom Blomqvist került az eredménylista élére, amelyen 11 (!!) pilóta került más helyre, mint ahol végzett. A bohózatba fajuló büntetéssorozat után a stewardok felülvizsgálták döntéseiket, és visszaállították hét versenyző elért eredményét. Blomqvist a hivatalos eredmények kiadása után bevallotta, hogy a nyolcadikról az elsőre sorolás túl szép volt számára ahhoz, hogy igaz legyen.

A legabszurdabb, legkevésbé racionális retorzió a Német Túraautó-bajnokságban történt. Mattias Ekström az Audi első norisringi diadalát aratta 2002 óta, de öröme nem tartott sokáig. A kétszeres DTM bajnokot a verseny után diszkvalifikálták, mivel a levezető kör után a Parc fermében egy vizes palackot csúsztattak a zsebébe! A svéd persze formálisan megsértette a Parc fermé szabályt, de egy ilyen vétség miatt elszenvedett, véleményem szerint aránytalanul súlyos büntetést nehezen vesz be az ember gyomra. Nem meglepő hát, hogy az Audi fellebbezést nyújtott be a döntés ellen, így az utcai viadal végső győztesének személye a sportdöntőbíróság ítéletének kihirdetéséig ismeretlen marad.

A szabálykönyvekbe lefektetett tények szempontjából még az Ekströmöt büntető sportfelügyelők sem kritizálhatók. A versenyzők akcióira érkeztek reakciók, melyek pusztán bürokrata szemmel teljesen igazolhatók. A szurkoló, aki leül a tévés, vagy az internetes közvetítés elé, mégsem érzi helyesnek, ami a hétvégén három versenysorozatban is megtörtént. A szabálykönyvekbe nyomtatott betűkön túl kell lennie valami nehezen definiálható, szinte megfoghatatlan erőnek, vagy jelenségnek, amely úgy írja felül a szabályokat, hogy közben nem sérti azok szellemiségét. Ezt nevezhetnénk életnek, vagy gyakorlatnak, amely gyakran rácáfol az íróasztal mögött ülő, egyébként hozzáértő bürokraták alkotta elméleti világra. A szabályok szükségesek, ezt senki sem vitatja, hisz egy szériának alapelveket kell lefektetnie, a versenyzőket korlátok közé kell szorítania, viszont a versenyzés alapelvei kérdőjeleződnek meg, ha a nézők úgy érzik, nem a pályán, hanem a felügyelők szobájában futják le a versenyt.