Az Indiai Nagydíj pénteki szabadedzéseinek képeit nézegetve próbáltam felfogni, mi történik. Te jó ég, ezek tényleg Indiában vannak! Itt tényleg egy Forma-1-es versenyhétvége zajlik! Abban az országban, amely a világon talán a legdiverzifikáltabb társadalmi szempontból, ahol még ma is több ezer éves hagyományok szerint élik mindennapjaikat az emberek. Ahol egy lányt megölnek a szülei, ha nem ahhoz a férfihoz megy hozzá, akit ők kiválasztottak. Ott, ahol a főváros lakosságának nagyjából fele mély szegénységben él. Láttuk a Gettómilliomos című filmet? Nem is kell többet magyaráznom. A fenti kép a 2011-es hétvége 1. szabadedzésén készült, mikor a marsallok az edzés előtt és megkezdése után is kóbor kutyákat kergettek, melyek megzavarták az indiai aszfaltcsíkkal épp csak ismerkedni készülő versenyzőket. Azt hiszem, nem igényel kommentárt.
Talán nem erről árulkodnak fentebbi szavaim, de semmi kifogásom az ellen, hogy a száguldó cirkusz terjeszkedik. Elvégre egy világbajnokságról van szó és miért ne ismertethetnék meg az autósportot olyan országokkal, melyeknek nem nagyon jutott belőle az elmúlt 60 évben. Az ötlet jó, a megvalósítással vannak problémák. Tíz évvel ezelőtt a 17 futamos versenynaptár 6 versenyét tartották Európán kívül, ebből kettőt Ázsiában, kettőt Észak-Amerikában, egyet Dél-Amerikában és egyet Ausztráliában. Olyan helyszíneket láttunk az öreg kontinensen, mint Imola, A1-Ring, Magny-Cours, Nürburgring, Hockenheim, akkor még együtt. Idén 20 futamból 8-at rendeznek Európában, 8-at Ázsiában, míg a többi kontinens változatlan számban osztozik a hétvégéken. A baj nemcsak a számokkal van, hanem azokkal is, akik gyarapítják. Persze a számok riasztóak az európai pályáknak, mert lassan "verekedés" lesz azért, hogy ki legyen az exkluzív 8-as klub tagja. Ugye, mekkora dicsőség nekünk, magyaroknak, hogy a Hungaroring helyet foglal benne?
A FOM hozzáállása a naptár bővítéséhez erős nemtetszést keltett az európai rajongókban. Miért kell Spát, Nürburgringet, Silverstone-t féltenünk, hogy helyet kaphassanak a Herman Tilke tervezte "egyenpályák"? Ilyen és ehhez hasonló kérdésektől forronganak az internetes fórumok. De mi talán a legnagyobb baj ezzel a világ felé való nyitással? Az, hogy a pénz látványának bódultságában olyan országoknak adnak nagydíjakat, amelyek polgárait nem érdekli a száguldó cirkusz. Merthogy jó biznisz, gondolják, csak a "nép" nem ért velük egyet. Beszédes, hogy a koreai rendezők már a második versenyük előtt a szerződésük felbontásáról szerettek volna tárgyalni, mert leesett az álluk a 2010-es hétvégére értékesített jegyekből befolyó bevételek láttán. A hivatalos látogatottsági adatokon maguk a csapatok is jót derültek, a Red Bull twitter üzenete volt a legcinikusabb: "Talán a legyeket is beleszámolták". Bizony, talán a Forma-1 nem véletlenül nem utazott el ezekbe az országokba az elmúlt 60 évben. Talán azért nem, mert ott nincs érdeklődés iránta! Persze az érdektelenség lehet csak látszólagos. A csillagos eget súroló rendezési költségek miatti borsos jegyárak nem feltétlenül fizethetőek meg az egyszerű polgár számára, legyen az akár magyar, akár koreai.
De akkor kik fizetnek méregdrága pénzeket azért, hogy versenyt rendezzenek? Naná, hogy a gazdag országok! Minél többen fizetnek minél többet, annál nagyobbak lesznek az árak az európai országoknak is, melyek nem tudnak lépést tartani az olajban lubickoló arab államokkal. Így esett, hogy a Nürburgring a csőd szélére került, hogy a Belga Nagydíj kis híján eltűnt az Ardennek ködjében és hogy a májusban beiktatott francia államfő, Francois Hollande egyik első dolga volt, hogy lefújja Franciaország Forma-1-es visszatérési terveit, mondván, a francia adófizetők inkább másra költenék a pénzüket.
Az emelkedő rendezési költségeknek egy másik vonatkozása is van. A száguldó cirkusz egyre inkább elitistává vált és ez ha akarjuk, ha nem, rontott a nemzetközi megítélésén. Bernie Ecclestone, a Formula One Management vezetője a nagydíjak kiválasztásánál nem gondolt a rendező ország céljaira. Egyre több olyan ország vonzotta be az F1-et, ahol nem a sport szeretete, hanem az állam vezetőinek úri mulatsága volt a mágnes. Ahol nem a benzingőzbe szerelmes rajongók kerülnek a kamerák képeibe, hanem kíméletlen rendszerek haszonélvezői. Ahol azért rendeznek nagydíjat, mert a koronaherceg régi vágya volt egy saját versenyhétvége, mint Pistikének a játékautó, mely végre a karácsonyfa alá került. Bahrein, Abu Dhabi, India, Szingapúr. A helyi társadalmi elit státusszimbóluma a Forma-1, akiknek a luxusvillák, a luxusyachtok és a csillogó járgányok után már csak a paddockba kell bekerülniük, hogy végleg, vagy továbbra is az oligarchák közé tartozzanak. Véreskezű monarchák mosolyognak kamerák kereszttüzében, a lakosság pedig a Forma-1-et kegyetlen vagy inkompetens vezetőik propagandaterepének látja. Csoda, hogy csak idén három országban is tüntetésekkel akarták megzavarni a hétvégét? (Jó, az egyik Kanada volt.) Ha a FOM, vagy az FIA emberei egy európai állam vezetőivel fognak kezet, abban semmi kivetnivalót nem látunk, de ha a bahreini herceggel, az már óhatatlanul is a politika ingoványos talajára viszi az autósportok királykategóriáját. Miért? Mert legitimálja az adott vezető pozícióját és emiatt a Forma-1 az átlagemberek szenvedéseinek metaforájává válhat. Talán demagógnak tűnök, de az imént felvázolt, megállíthatatlannak tűnő tendencia negatív irányba viszi a Forma-1-et.
Lucifer szerint a "tett halála az okoskodás". A Forma-1-es nagydíjak kiválasztásában mégis bölcsebb volna előbb "okoskodni", mielőtt a "tett" rossz útra visz minket.
