Henry Surtees, Dan Wheldon, Jules Bianchi, Justin Wilson. Nyíltkerekes versenysorozatok jól ismert nevei. Négy kiváló versenyző, akik versenybaleset során elszenvedett fejsérülés miatt tragikusan korán itt hagytak minket. Mindannyiuk halála után viták indultak a nyíltkerekes szériák legnagyobb veszélyforrásának, a versenyzők fejének kitettségéről. Néhány hamvában holt próbálkozást leszámítva azonban inkább a szavak, mint a tettek dominálnak a mai autósport legnagyobb biztonsági kihívásának leküzdésében. Kérdés, mi áll a fejlődés útjában? Mint minden probléma, ez is összetett.
Tradíció. Azt hiszem, mindennemű változás legnagyobb akadálya. Történjék változás az élet bármely területén, az ember mindig arra törekedett, hogy a hagyományait megőrizze. Amióta világ a világ, az open-wheel versenyzéshez hozzátartozott az open-air jelenség. Az elmúlt évtizedek biztonsági intézkedései következtében a pilóták fejét egyre jobban védték a becsapódásoktól, de az open-air jelleg, a nyílt pilótafülkék megőrzése természetes volt. Bármely versenysorozatról legyen szó, a szurkolók az autókon történő apró változásokat is nehezen fogadják el, mert a tradicionális formák változásában a régi jó dolgok megtagadását is látják.
Kockázat. A zárt pilótafülkék új kockázati tényezőket hordoznak magukban. A legutóbb az FIA által végrehajtott tesztből levont következtetések szerint ezek a kockázatok magasabbak, mint a nyílt cockpitekkel járók. A szélvédő betörhet, vagy a rajta megpattanó törmelékek veszélyeztethetik a nézőket. Baleset esetén a pilóták mentését megnehezítik a zárt pilótafülkék. Jogosan merül fel a kérdés, hogyan küszöbölték ki ezeket a kockázatokat az utóbbi években fokozatosan zárt fülkékre váltó Le Mans prototípusok esetében és miért nem tanulhat az enduransz bajnokságoktól a Forma-1 vagy az IndyCar.
Fortuna kegyeiben
Az embernek az az érzése, mintha az utóbbi években megszaporodtak volna a súlyos fejsérüléssel, és az ebből következő halállal járó versenybalesetek. Megdöbbentő, milyen apróságon múlt, hogy Bianchi épp a darus kocsit találta el, hogy a hétfőn elhunyt Wilson egy nappal korábban épp egy levegőben bukdácsoló szárnydarabbal találkozott. A hírek azokról szólnak, akik nem voltak szerencsések, a szurkolók változásokat követelnek, ha baj történik, de kevesen teszik szóvá a veszélyt, ha szerencsés kimenetelű balesetet látnak.
Nemcsak az az elképesztő, mekkora pechje volt az említett versenyzőknek, hanem az is, hogy mennyi tragédia történhetett volna, ha a többiek nem a dolgok szerencsésebb oldalára kerülnek. Mekkora veszélyben volt Kimi Räikkönen az idei Osztrák Nagydíj rajtbaleseténél, vagy Fernando Alonso 2012-ben Spában! Mindkét esetben centiméterekre voltak a versenyzők fejétől az irányíthatatlan autók. Mások is hálát adhatnak az égnek: a hétvégi Belga Nagydíj betétversenyein sok bukás történt, a vasárnapi GP3-as versenyen Matt Parry kiesését egy korábbi balesetből pályára repült kerék okozta.
James Hinchcliffe IndyCar versenyző fejét a 2014-es Indianapolisi Nagydíjon egy előtte történt koccanástól lerepült szárnydarab találta el. Még aznap kiengedték a kórházból.
Törmelékeső, repkedő kerekek: szintén a 2014-es Indianapolisi Nagydíjról
Sokan mondják, hogy a versenyzők vállalják a versenyzéssel járó kockázatokat és hogy a motorsport mindig veszélyes lesz. Ez igaz, de nem kell folyamatosan fáradoznunk azért, hogy egyre biztonságosabb legyen? A világ és így az autósport is folyamatosan változik. A tradíciók lassíthatják ugyan a fejlődést, de meg nem állíthatják. Reméljük, az újabb forradalmi változásig a szerencse kíséri majd a nyíltkerekes versenyzőket a pályán.
Kép: Bryn Lennon/Getty Images