Amennyiben a Forma-1 múlt évtizede a gumiháború "puskaporos" napjaival telt, a Pirelli érkezése óta a gumibéke korszaka köszöntött a száguldó cirkuszra. A Kínai Nagydíj az ausztrálhoz hasonlóan ismét a gumitaktika jegyében telt, a gyorsan kopó gumi koncepciója viszont jócskán mutatott az árnyoldalából.
A gumitaktika valóban izgalmassá és kevésbé kiszámíthatóvá teszi a versenyeket, amelyre a Forma-1 világa először a 2010-es Kanadai Nagydíjon döbbent rá, mikor a még Bridgestone abroncsain futó autók meglepetésszerűen fogyaszották el a japán márka fekete aranyát, rendkívül látványossá téve a montreali viadalt. A paddock arkhimédészi felismeréssel csapott a homlokára és általános meggyőződéssé vált, hogy a rövid élettartamú gumiabroncsok lakatot tesznek a királykategória vonatozással múló versenyeinek időszakára. A Pirelli 2011-es debütálására így nem más feladatot kapott, minthogy gyorsan elhasználódó gumijaival új életet leheljen az F1-be.
Elkövetkezett a 2011-es szezon és néhány verseny után össztűz zúdult az olasz gumigyártóra. A paddock mintha elfelejtette volna, hogy ő maga kérte a kérészéletű abroncsokat, a Pirelli pedig figyelmeztette a csapatokat, ne rontsák a márka hírét. A Forma-1 szereplői rájöttek, más szelek fújdogálnak a pályákon, mint azelőtt és kiderült, versenyzői szemmel egyáltalán nem szórakoztató az új filozófia. A pilóták a hétvégi sanghaji összecsapás előtt is kritikák tömegével árasztották el a gumigyártó képviselőit, akik elutasították az abroncsok minőségét megkérdőjelező kirohanásokat. Úgy tűnik, a Forma-1 a 2010-es montreali versenyen megtalálta a látványosság receptjét, de az elkészült fogás már megfeküdte a gyomrát.
Ezek szerint a Forma-1 feláldozta a versenyzés élvezhetőségét a közönség igényeinek oltárán? A kérdésre nem adható egyértelmű válasz. Nehezen vitatható, hogy a száguldó cirkusz utóbbi évtizedeinek legjobbját látjuk. Talán épp most éljük az aranykort, mikor az eddig rémesen unalmasnak tartott pályákon is szemet gyönyörködtető csaták zajlanak. Az idő-és értékszembesítés irodalmi filozófiájával felruházott milliók persze visszasírják a "régi szép időket", mondván a DRS-KERS-Pirelli szentháromság színpadias bohóckodássá devalválta a nagy múltú versenysorozatot és nevetségesen könnyűvé tette az előzéseket. Nos, a leghangosabb kritikusokat szívesen szemügyre venném egy Forma-1-es autóban a sanghaji pálya hosszú egyenesében 320 km/h sebességgel nyitott hátsó szárnnyal... A savazók emellett képtelenek a Pirelli-korszakot egy más aspektusból látni: a Forma-1 már nem csupán tövig nyomott gázpedálról szól, hanem a korábbinál sokkal magasabb versenyzői intelligenciát követel. Az egyenlet többismeretlenessé vált, a taktikai képességek felértékelődtek, a kockás zászlót pedig azok látják meg elsőként, akik a versenymérnökük utasításain túl a saját agyukat is jól tudják használni.
Persze felmerül a kérdés, mekkora egy csapat, egy versenyző mozgástere, ha a lágy gumikon csak 6-8 kör teljesíthető? A Pirelli látszólag valóban túl messzire ment Kínában, de az igazság az, hogy a saját gumijaik összetételén túl ők sem tudnak mit tenni. Az autók és a versenyzők használják az abroncsokat és a hétvégén láttuk, mely istállók mely versenyzői képesek megfejteni a már említett egyenletet. A "gumimizéria" ismétli tavalyi és azelőtti önmagát, de ahogy közeledünk a szezon vége felé, úgy fogják az alakulatok kiismerni a 2013-as keverékeket.
Ha valaki örült volna annak, ha Sanghajban a gumikopás lett volna a legnagyobb gondja, az Mark Webber. A Red Bull ausztrálja ugyanis a verseny 18. körében már elég kerékkel sem rendelkezett. Három héttel a maláj "előzésgate" után szombaton elfogy az üzemanyag, vasárnap rosszul rögzül egy kerék. Nem csoda, hogy egyesek egy jól megszervezett összeesküvés elmélet kiteljesedését vélik felfedezni a világbajnok csapat szokatlan hibái mögött, melynek fő kifundálója nem lehet más, mint a minden hájjal megkent Helmut "Vettelfan" Marko. A csapat komplett blődségnek titulálta a konspirációs teóriákat és a józan ész nekik ad igazat: nincs az a csapatvezetés, amely annyira ostoba lenne, hogy értékes, a konstruktőri végösszesítésben eurómilliókat érő pontokat eldobna, hogy megleckéztesse a győzelmét elszabotálni vélő versenyzőjét. A szomorú igazság az, hogy Mark Webber bár versenyzett a Minardinál, a Jaguarnál, az épp leszállóágba került Williams-nél, Forma-1-es karrierjének mélypontjára jutott. A mezőny legidősebb versenyzője vélhetően már tudja, mit fog csinálni egy év múlva: napok óta rebesgetik, hogy ő lesz a 2014-ben a Le Mans-i prototípusok közé visszatérő Porsche egyik pilótája. Ha így lesz, akkor a Red Bull fiataljai dörzsölhetik a tenyerüket, mert teljesen kizárt, hogy akár Fernando Alonso, akár Kimi Räikkönen vízhordónak Sebastian Vettel mellé igazol.
Miért is tennék, mikor a mezőny két legjobb autójában ülnek? Legalábbis a kínai erősorrend szerint. A Ferrari a Todt-éra óta nem kezdte még ilyen jól az évet, a Lotus pedig még egyet előbbre lépett az elmúlt szezonhoz képest. A spanyol érinthetetlen volt Sanghajban, a finn pedig újabb ihletet adott a mémgyáraknak a dobogón látott kitörő örömével. Eközben Lewis Hamilton a pole-ból rajtolva éppen elcsípte a harmadik helyet a lágy gumikon őrületeset hajrázó Vettel elől, akinek pontversenybéli előnye három egységre csökkent.
A Forma-1-es karaván sietősen indult útnak a Közel-Keletre, a hétvégén ugyanis már a tikkasztó bahreini hőségben bőgnek fel a motorok.
