Napra pontosan 117 évvel ezelőtt rendezték az Egyesült Államok történetének első autóversenyét Chicagóban, a Chicago Times-Heraldot, melynek célja az akkor még gyerekcipőben járó autóipar fejlődésének előmozdítása és a Chicago Times napilap népszerűsítése volt. Azóta sok víz lefolyt a Dunán (vagy a Mississippin?) és az autósport már nemcsak a gyárakért, hanem önmagáért is létezik. Ezen évforduló apropóján elmélkedek egy kicsit az újvilág autósportjának csúcssorozatáról, a NASCAR-ról.
A NASCAR valójában nem egy versenysorozat, hanem egy szervezet, teljes nevén National Association of Stock Car Auto Racing, mely több versenysorozatot szankcionál. Az általa irányított legfőbb széria a Sprint Cup Series, melyet leegyszerűsítve szokás NASCAR-nak nevezni. A bajnokság 1949-ben indult és először kizárólag murva rétegű oválpályán rendezett versenyeket. Ezeket szépen lassan felváltották az aszfaltozott és betonozott oválok, mígnem 1972-ben teljesen kiszorították az azóta rally-ban és rallycross-ban használt réteget. Évente 36 verseny, versenyenként 43 induló, elképesztő sebesség, megszámlálhatatlan előzések. Ezek jellemzik a NASCAR küzdelmeit, de minden csábító statisztika ellenére a Sprint Cup Series nem szögezi a képernyők elé sportszerető emberek millióit. Európában. Az Államokban csökkent ugyan a népszerűsége az elmúlt években, de még így is USA vezető autós versenysorozatának mondhatja magát. Vajon hogy lehetséges, hogy amiért bolondulnak az amerikaiak, az iránt közömbösek az európaiak?
Gyakran hallom, hogy emberek csak legyintenek a Forma-1-re, mondván: "á, azok csak körbe-körbe mennek." Nekik a körbe-körbe menés szinonimája az F1, az átlag európai Forma-1-es szurkolónak pedig a NASCAR. Természetesen felszínesen szemlélve a sportokat bármelyikről megállapítható, hogy unalmas. A fociban csak rugdossák a labdát, a teniszben csak ütlegelik ide-oda, a hokiban csak fogatlan dühös emberek verekednek, stb. Tény, hogy az öreg kontinensen a rajongók ingerküszöbe egészen máshol van, mint Amerikában. A NASCAR versenyei az elején többnyire ellaposodnak, majd újra felpörögnek, ahogy közeleg a befutó. Nem csoda, hisz a legrövidebb verseny is két és fél óráig tart, de általában ennél hosszabb futamokhoz szokott a közönség. Lássuk be, felesleges kockázatot vállalna, aki a rajttól a célig maximális erőbedobással versenyezne. Maguk a sorozat rajongói vetették fel 1-2 évvel ezelőtt, hogy talán érdemes volna rövidebb versenyeket futni és így a nézettségi mutatók is magasabbak lennének, eladhatóbb lenne a széria és a versenyzőknek sem kellene úgymond a babérjaikon ülniük a verseny közepéig. Ez a téma azóta sem került napirendre, ahogy az sem, hogy a legtöbb versenyző a jelenlegi kettőnél (Sonoma és Watkins Glen) több hagyományos, kanyarokkal tűzdelt versenypályát szeretne. Ezzel az óhajjal egybevág, hogy konzervatívabb európai újságírók hajlamosak a cinizmusra, mikor egy-egy NASCAR versenyző kipróbálja magát az enduransz versenyzésben és az esetleges sikertelenség okát abban látják, hogy "itt jobbra is kell fordulni".
A nemzetközi sajtóban ha vezető hírként nem is mindig említik a versenyeken történteket, de sportszerű figyelmet azért szentelnek a szériának. Magyarországon vannak amerikai autósportokkal foglalkozó portálok, de mások a NASCAR versenyeiről csak akkor tudósítanak, ha valami nagy baleset történt. Példának okáért Juan Pablo Montoya daytonai ámokfutása itthon is hírverést kapott:
Kisebb a visszhangja a látványos befutóknak. Íme a finis Watkins Glenből és Phoenix-ből:
A NASCAR-ban megesik, hogy elszabadulnak az indulatok. Phoenixben két csapat tagjai estek egymásnak. Képzeljük csak el, hogy nézne ez ki a Forma-1 steril világában! Nem tudjuk elképzelni? Furcsa is lenne, ha Christian Horner és Stefano Domenicali gárdája a boxutcában püfölné egymást!
Egy igen egyszerű magyarázatot tulajdoníthatunk annak, hogy miért fekszi meg az európai motorsport szerető emberek többségének gyomrát az oválpályás versenyzés. Ez pedig a kultúra. Az USÁ-ban egyszerűen más szórakoztatja az embereket. Butaság lenne viszont azt állítani, hogy senkit nem érdekel itthon a NASCAR. Manapság könnyedén elérhetőek a versenyek az interneten is, tehát az érdeklődők bármikor csatlakozhatnak a nézők közé. A rajongók tábora egyre növekszik és lassan megdőlnek azok a tézisek, hogy a NASCAR Európában, a Forma-1 Amerikában hontalan.
Frei Tamás kb. tíz évvel ezelőtt készített egy riportot a NASCAR-ról, aminek végén azt vizionálta, hogy tíz-húsz éven belül a Forma-1 szerepét ez a sorozat veszi majd át. Ebben erősen kételkedhetünk, főleg az azóta történtek fényében, de az biztos, hogy az internet új lehetőségeket ad az "interkontinentális rajongásra". Az amerikai versenyzés izoláltsága eltűnőben van, és egyre többen jönnek rá, hogy az oválpályás versenyzés nem ördögtől való dolog.
